köszöntés
Terike néni
Tavaly előtt az év nagyobb részét légcsőkanüllel kellett leélnem egy orvosi műhiba miatt, és sokat voltam kórházban is. Nagy megpróbáltatás volt, de a felém áradó szeretet és a humor sok mindenen átsegített. Ez az írás is akkor született.
"Terike néni egy vénségesen vén nénike, de fogatlan szája örökké mosolyog. Egyik szeme tompán fénylik a hályogtól, haja viszont gyönyörű ezüst. Nem tudom mi a baja, de ő is légcsőkanült hord. Amikor először találkoztunk, még a múlt héten, úgy megörült nekem, mint egy régi kedves ismerősének. Most már tudom, hogy ez olyan, mint például a motorosoknál: mi kanülösök tartsunk össze! 
Idővel bevettük még a csapatba Kovács nénit is, aki ugyan hallókészüléket kapott, de neki is rögtön fülig ér a szája, amikor meglát. A közös társasági életünk a kötöző előtti területre, és a kötözés előtti időre korlátozódott. Azért az mindenképpen élménybemenő látvány lehetett, amikor két néma meg egy siket kommunikál. Ütős kis activity csapat lennénk!
Nagy nap volt a tegnapi. Terike néni beszélőkanült kapott. Attól a perctől kezdve öt órán át stand up-olt. Ment mindenki után, és határtalan örömmel mondta mindazt, ami csak eszébe jutott. A lényeg az volt, nehogy elhallgasson. Pedig biztosították róla, hogyha csendben marad, attól még tud majd utána is beszélni. De Terike néni sokat látott és megélt öregasszony, aki a biztosra megy... és az a biztos, ami már elmúlt. Az a szó az igazi, amelyik már ki van mondva.
Ma reggel együtt voltunk kötözésen. Terike néni még mindig olyan boldog, hogy állandóan fel akart pattanni a székből, hogy hozzon valamit a kedves orvosoknak, akiket ő úgy szeret. Először pénzért indult, de miután lebeszélte a két fiatal orvos róla, akkor kólát akart hozni nekik. Én már rég készen voltam, amikor az ő orvosa még mindig csak próbálta megközelíteni az ollóval a tegnapi kötést, hogy levágja. Majdnem sikerült, amikor Terike néni egy bravúros mozdulattal kicselezte az orvost, átbújt a karja alatt, megcélozta az ajtót, és elindult, azt hiszem kekszért. A folyosón érték utol. Kétoldalról karonfogva kísérték vissza a tiltakozó nénit, de még tettek egy kört is a vizsgálóasztal körül, mire sikerült visszaültetni a székbe. A hangulat ekkor már remek volt. Zengett a nevetéstől a kötöző.
Az események fonalát itt elvesztettem, mert visszajöttem a szobámba. Már elmúlt este tíz. Az előbb jártam a kötöző felé. Már nincsenek ott..."