Falun az egyik legizgalmasabb kaland, igazi vérbeli horror, az éjszakai pisilés. Akkor még kevés ház büszkélkedett fürdőszobával, nekünk is a kerti budi jutott, és persze az utolsó udvarban volt. Sötétben, furcsa zajok között, ki tudja mi ért épp a bokádhoz, most meg mire léptél rá és hasonló izgalmak között kellett hátramenni. 
Általában mi ezt csoportosan követtük el. Ha felébredt valaki éjjel a szükségre, kitartóan fülelt, hogy van-e még valaki a házban, aki ébren van, és nem kell egyedül mennie, van erősítés.
Az egyedülmenésnél már csak az rosszabb, amikor hat felpörgött kiscsaj megy egyszerre pisilni... Elkapott!!!... Megharapott!!!... Hozzám ért!!!...
Mire visszaértünk, az adrenalinszintünk már az atmoszférában járt. Nagyon bedurvultunk, kitört a tombolás, kezdődött az ereszdelahajam..... elkezdtünk ugrálni az ágyon. Pedig minden gyerek tudja jól, hogy nem szabad. Ettől olyan izgalmas. Pedig nem árt néha hallgatni a felnőttekre, mert franciaágyunk deréktól felfelé leszakadt. Az ágyvége a falnál a földön, unokahúgom hasal rajta, közben szemez egy picike egérrel, majd megszólal:
-Téged meg látni se akarlak!

A sikításra és a röhögésre még nagyon nagy ingerküszöbű Mamánk is bejött, szemrevételezte a csatateret, hogy mindenki épségben van, és a "Majd reggel találkozunk!" sóhajjal csukta ránk az ajtót.
Felejthetetlen éjszaka volt. Különösen azért, mert öt lány próbált két magas lábú fotelban aludni... azt gondoltuk, oda nem tud felmenni az egér... de az unokahúgomnak jó dolga volt, az összes ágyon aludhatott, akár keresztben is. Csak ő nem félt az egértől.