Hajlamosak vagyunk a picikkel úgy beszélni időnként, mintha mi is és ők is kissé értelmi fogyatékosak lennénk. Annyira szeretném látni, hogy mi jár ilyenkor a gyerekek fejében! :D
Amit most el szeretnék mesélni, nem volt olyan súlyos, de ez is jellemző ránk. :)

Beteg volt a lányunk, akkor négy-öt éves lehetett. Elvittük az orvoshoz. Nem a mi gyerekorvosunk volt, hanem egy idősebb, nagyon kedves bácsi. Rögtön próbálta oldani a változás okozta feszültséget, hogy ne féljen tőle a gyerek, és ez jól is sikerült. Rátérhetett a lényegre, feltette kedveskedve Eninek a kérdést:
- Akkor hogy vagyunk - hogy vagyunk? Mink fáj? Mi a bajunk? Nézzük csak!
Eni végignézett az orvoson és azt válaszolta:
- Azt nem tudom, hogy a doktor bácsi hogy van, és mi a baja, de nekem nagyon fáj a torkom.