köszöntés
Hogyan szerezzünk magunknak nagymamát?
Egyik alkalommal megbeszéltük a lányom apjával, hogy felvesz a városban. Ő ért oda hamarabb a megbeszélt helyre. Leparkolt az út szélére, majd kis idő múlva észlelte, hogy nyílik a hátsóajtó, és egy férfi betessékel egy idősebb nénit, elköszön tőle és becsukja az ajtót. A néni nem tiltakozott, csak nézte a volt férjemet, aki szintén őt, és ennyiben maradtak.
Nem értette, hogy olyan kedvesnek látszik a néni, de akkor miért sózták rá?
Szerencsére a férfi lehajol az első ablaknál, hogy a sofőrnek is köszönjön, és az autóban a vigyorgó valaki nem az volt, akire számított. De a pasi ledöbbenő arca is sokáig kísérte a férjemet.
Úgy tűnik, hogy mégis szeretik a nénit, mert azonnal visszavette, pedig majdnem szereztünk magunknak még egy nagymamát. Sűrű bocsánatkérések közepette vettek célba egy másik hasonló autót, aminek a sofőrje a kormányra borulva röhögött.
Azért én a néni helyében nem hagynám ki, hogy még évekkel később is emlegessem:...Tudod, amikor le akartál passzolni... Emlékszel, amikor meg akartál szabadulni tőlem?... Nem hiszem el, hogy el akartál adni egy vadidegen férfinak!....
