Reformkísérleteim egyik állomása az étkezés volt. Azzal nem boldogultam. Szerintem igyekeznek összezavarni minket. Olaj kontra zsír, vaj vagy margarin, cukor vagy édesítő... sűrűn változik. Én viszont naprakész vagyok, tartok mindenből, és azt használjuk amelyik épp trendi aznap. Mindent az egészségért!

Évtizedekig mondogatták, hogy grillezzük a húsokat, mert úgy egészséges. Majd közölték, hogy a grillezett húsok a legveszélyesebbek, különösen a férfiak számára. Annak is kampec, aki különben nem készülne halni. 
Én azt hittem, hogy éveken keresztül vigyázok a családom egészségére, közben meg kiderült, hogy kitartóan és módszeresen teszem el őket láb alól a grillezett húsaimmal.
Amikor egyszer bejelentették, hogy a rántotthús egy gyilkos, mi egyhangúlag megszavaztuk, hogy valamiben úgy is meg kell halni.

Szóval mi ettük ami van, és remenykedtünk benne, hogy aznap épp nem árt.
Persze abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagyobbik húgom egy igazi kertitündér. Amellett, hogy megtermeli nekünk a zöldségeket, gyümölcsöket, a krémlevesnek valókat még ráadásul passzírozva fagyasztja le, amivel nemcsak helyet spórol nekem a fagyasztóban, hanem rengeteg időt is a főzésnél.

Egyik alkalommal úgy döntöttem, hogy brokkolikrém levest főzök. A szándék kevés....
A jó hír az, hogy megvan a tavaly próbából lefagyasztott egy adag spenótpüré. A rossz hír meg az, hogy hiába ízesíted a szándéknak megfelelően, a spenótpüréből soha nem lesz brokkolikrém leves. 
Mire észrevettem a tévedést, már majdnem kész volt. Még a szerecsendió, a petrezselyemzöld és a bors sem segített rajta, a fokhagyma meg egyenesen adta alá a lovat.
Viszont egy jó háziasszony legyen kreatív, mintha pont így tervezte volna:
-Meglepetés! Tudom, hogy reggel brokkolit ígértem, de mégis inkább pikáns spenótkrém levest főztem. Nagggyon finom!

A biztonság kedvéért azért lereszeltem egy nagy adag sajtot mellé, mert a gyerekkel bármit meg lehet etetni, ha sajttal tálaljuk. Pillanatok alatt sajtlevest csinált belőle. Az apját meg az erős lesz mesével győzködtem, ő is evett belőle.

Most jön a tanulság!
Ha főzöl valami nem szándékodnak megfelelőt, ne akard megmagyarázni! Egyetlen kérdés van csak, amit ilyenkor fel kell tenni: Na, mit főztem?.... és megmondják. 
Ha most is csak megkérdeztem volna, megtudhattam volna, hogy halászlét főztem, mert esküdtek rá, hogy pont olyan az íze. Ugyan a víz kivételével ami benne van, semmi nem kell egy halászlébe, és semmi nincs is benne, ami meg kellene bele, de apróságokon ne akadjunk fönn. A végeredmény a lényeg. Az meg zöld halászlé lett.

Nagyon tudok!
A recept valakinek....? Nem vagyok irigy, közkinccsé teszem! :)

Majd beindítottam a saját Táltos Képzőmet!
Olyan csípősre sikerült egyszer a levesem, hogy a családom szerint bablevesnek álcázott parazsat etettem velük. Népmesei emlékeim szerint az pedig a Táltosok eledele. 
Én a hangszalagjaim miatt nem ehetek csípőset, ezért csak figyeltem őket. Egyfolytában huhogtak, és a lányunk periodikusan ismétlődő táplálkozási szokást vett fel: kenyér...leves...víz...kenyér...leves...víz 
Három (!!!) szelet kenyeret evett meg egy tányér leveshez. Senki nem kért repetát, én mégis elégedett voltam az eredménnyel. Maradva a népmesei vonalon, megvolt a Hetet egycsapásra! is:

1. Kaptak ebédet.
2. Csendben voltak.
3. Végre nem száradt ránk a kenyér.
4. Egy étkezésből megvolt a lányunk ajánlott napi folyadékbevitele.
5. Megtanultak bagolyul.
6. A továbbiakban kétszer is meggondolják, hogy mikor szóljanak be nekem, mert ki tudja mi van még a fűszeres polcomon.
7. Nem kértek repetát, maradt még másnapra is. :)

Azt mondják jól főzök... lehet, hogy csak nem mernek mást mondani...