köszöntés
Nagyapa látogatóban
Anyai nagyapám egyszer volt nálunk.
Amikor panel lakásba költöztünk, hosszas unszolás után tudtuk csak rávenni, hogy meglátogasson minket. Nem volt egy kimozdulós fajta, Nyíregyháza meg igen messze volt Egertől... de csak győzött a túlerő, eljöttek Nagymamával.
Büszkén mutogattuk, hogy milyen modern. A folyosó egyik oldalán a konyha, vécé, fürdő, velük szemben végig beépített szekrénysor, a szobák nagyok és világosak, van kamránk és erkélyünk is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy fellelkesült tőle.
A jövőt meghatározó jelenet este játszódott le. Én békésen léptem ki a homályos folyosóra, teljesen gyanútlanul, amikor is azt látom, hogy Nagyapa kijön a beépített szekrényből, és nyolcéves ártatlan lelkemnek szegezi a kérdést:
- Hol az isten micsodájában (cenzúráztam! 
) van a vécé?!?
Tőlem nem tudta meg, mert az első döbbenet után visítva röhögtem.
Utána mesélte, hogy úgy megörült, hogy végre a harmadik ajtó amit kinyitott nem polcos volt, hogy azonnal be is lépett. Az volt az akasztós szekrény, ami persze szintén tele volt. Meg is lepődött, hogy nincs egyedül. 
Hogy történhetett ez? Talán azért, mert Nagyapa szerette a bort... Aznap este is nagyon szerette...
Soha többet nem jött hozzánk.