Családi történetek

Nagyon tudok!

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Kriszta szösszenetei frissítette az állapotát.

Kisebbik húgom ikrekkel terhes. Ma benntartották a kórházban kivizsgálásra, anyukánk meg pont erre a hétvégére jött látogatóba hozzájuk, és hétfő estig maradt volna.

Beszélek a húgommal telefonon, mondja, hogy minden rendben, de anyuért aggódik, hogy mit kezd majd egyedül náluk egész nap. Kérdezi, hogy nem tudnám-e elintézni, hogy vasárnap hazamenjen, és inkább majd akkor jöjjön megint, amikor hazaengedik. Mondtam, hogy majd meglátom mit tehetek...

Beszélek anyussal telefonon, meséli, hogy annyira aggódik a három csajért, hogy ma végzett minden munkával, amit három napra tervezett, nem tudnám-e elintézni, hogy holnap kivigye a sógorom a pályaudvarra, mert inkább hazamenne, és majd akkor jönne vissza, ha a húgomat hazaengedik. Mondtam, hogy majd meglátom mit tehetek...

A kisujjamat sem kellett megmozdítanom, mégis mindent elintéztem. Nagyon tudok! 

 
 
1048 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Emlékek

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Kriszta szösszenetei frissítette az állapotát.

Esik az eső. Szürke, borongós, bánatos nem csak az idő, hanem a kedvem is. Az esőcseppek álmosítóan monoton kopogását hallgatva, az elmém a múlt vidám emlékeibe menekül.

Gyerek vagyok, és falun nyaralok az unokatestvéreimmel. Meleg, békésen nyugodt nyári nap van. Olyan, amikor még az idő is lassabban telik, a madarak is lustán pihennek valahol az árnyas rejtekeikben, a szél sem borzolja a fűszálakat és a fák leveleit. Csend van és nyugalom, csak a templom harangjának a zúgása töri meg időnként a tájat beborító csendet.

Pont alkalmas az idő arra, hogy felfedezzük a környéket. Nénjétől indulunk. Az óriási kerten végigmenve a vasúti síneken egyensúlyozva kimegyünk a töltéshez. 
Ilyenkor nyár derekán túlzásnak tűnik folyónak nevezni azt a vizet, ami közte csordogál. Még a meder alja is kilátszik a sekélyebb részeken. Rengeteg a szúnyog és a béka a víz mentén, és biztonságos távolságban gólyákat is láthatunk leszállni, amint a napi élelemszerző körútjukat teszik. 
Mi inkább a töltés rét felöli oldalán maradunk. Rengeteg az apró fehér és halványkék pillangó. De még tőlük is szebb az óriási szitakötők repkedő tánca, a napsugarak szikrázása a szárnyaikon. A zöld, a kék és a lila tündöklő árnyalatai kápráztatják el a szemünket. Órákra bele lehet feledkezni a látványukba. 
A poros földúton a forró levegőben gázolva a rét azon pontját célozzuk meg, ahol a legtöbb virág nyílik. Minden magára valamit is adó lánykának kell, hogy legyen virágkoszorú a fején. Széppé, különlegessé tesz. Ez azok közé tartozik, amik kötelező jelleggel válnak az életünk részévé. Mint a cseresznye a fülünkre aggatva, vagy a kukorica babák, a papsajt csemegézése, a télikonyha gyerekkuckóvá alakítása nyárra, a cukros vizes kenyér, vagy akár a csalán aprítása és kukoricadarával való összekeverése, aminél fennségesebb illat kevés létezik, és a kacsák nagyon szeretik.

Az emlékképeim két olyan dolgot vetítenek még elém, amivel manapság már nem, vagy csak ritkán találkozok. Az egyik a szénakazlak magasba tornyozott kupaca, a másik pedig a lapulevelek terebélyes térfoglalása.

Miután fejünkre kerül a virágkoszorú, vidám kergetőzésbe kezdünk a vakondtúrások között. Találunk egy picike vízfolyást is, ami átszeli a rétet. Talán, ha tíz centi széles lehet az egész. Annyira megbújik a növényzet között, hogy csak akkor veszed észre, amikor már beleléptél. 
Úgy tűnik, mintha élénkülne a levegő, a madarak is előkerülnek, és belehasít a levegőbe a kis nyomtávú vonat éles füttye is. Szaladunk a sínek felé és vad integetésbe kezdünk. Örömmel tölt el minket a visszaintegető kezek látványa. Amíg látjuk a vonatot, addig lengetjük a kezeinket.

Aztán hirtelen a semmiből elkezd esni az eső. Egy pillanattal előtte még azt sem vettük észre, hogy van felhő az égen. Igazi nyári meleg esővel permetez minket az ég. Mi pedig csak pörgünk, és kacagva adjuk át magunkat a vízcseppek simogatásának. Mennyivel másabb az az eső, mint a mostani. Az élettel tölt fel, ez az elmúlásra emlékeztet.

Bőrig ázva érünk haza Nénjéhez, megállíthatatlanul nevetve, versenyt futva az esővel. A pokrócok alatt kucorogva, forró kakaót szürcsölve már azon törjük a fejünket, hogy mi lesz a legközelebbi kalandunk. Mert minden nap új élményt tartogatott számunkra. Egyszerű, de felejthetetlen élményeket, hangulatot.

Az esőcseppek álmosítóan monoton kopogását ritmusos, vidám pattogás váltja föl. Én legalább is már így érzem...

 
 
https://static.xx.fbcdn.net/rsrc.php/v3/yL/r/SB9e9hNA59r.png"); background-size: 26px 290px; background-repeat: no-repeat; display: inline-block; height: 16px; width: 16px; background-position: 0px -136px;">
428 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Kováts Mónika nagyon szép 
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet45 hete
András Gál SZÉP kis TÖRTÉNET!
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet45 hete

Pajkos

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Apai nagyszüleim kiváló gazdálkodók voltak. Miután Nagyapa hazajött a hadifogságból, és felépült, béreltek egy tanyát. Égett a kezük alatt a munka. Igen rövid idő alatt előteremtettek annyi pénzt, hogy megvegyék a saját tanyájukat, de minden tervüket keresztülhúzta az államosítás. Továbbra is gazdálkodtak, de onnantól már nem volt lehetőségük a kitörésre. Volt háztájijuk, szőlőjük, minden évben az igények szerint termeltek valamit (dohány, paprika stb.) a tsz-től bérelt földön. 
Mi gyerekek is segítettünk a nyári szünetekben. Persze így visszagondolva nélkülünk gyorsabban haladtak volna. 

Tartottak állatokat is, baromfit, disznót, tehenet, nyulat, galambot... A galamboknak Nagyapa gyönyörű dúcot épített. Olyan volt, mint egy kis kastély. A tehénnel kapcsolatban arra emlékszem, hogy délutánonként csak ki kellett nyitni nekik a kaput, mert amikor terelték őket haza a legelőről, mindegyik a maga portájára ment be. Kivéve egy, aki a mi tehenünk barátnője lehetett, mert az mindig hozzánk jött be. Remek program volt Mimivel, a nagynénémmel kergetni a tehenet a nyári konyha körül.  
A disznók segítettek leszokni a cumiról. Egyszer bedobtam közéjük, majd mikor kértem, mindig megkérdezték, hogy kivegyék a dagonyából. Inkább lemondtam róla. 
Egyedül lovat nem tartottak. Azt tudom, hogy régen volt az is nekik, és azt is tudtam, hogy Nagyapa nagyon vágyik rá. Végül több mint húsz év után annak is eljött az ideje. 
Először a lovaskocsi lett kész. Nagyapa nagyon ügyes asztalosmester volt, de minden máshoz is értett. Ha valami lehetetlent kellett megcsinálni, akkor mindenki Mihály bátyámnál, Nagyapánál kopogtatott. A kocsi olyan szépre sikerült, hogy tényleg a csodájára jártak. Majd eljött a nagy nap, és Nagyapa végre megvette Pajkost, egy gyönyörű pej csikót.

A neve nagyon találó volt. Öntudatos, vad, de játékos állat volt. A középső udvaron állt az istálló, és ha Pajkost Nagyapa kihozta, nekünk gyerekeknek nem volt szabad bemenni oda. Nem kis veszélyt jelent egy ugrándozó csikó. Pajkos meg különösen nem tűrte a kötöttségeket. Nagyapa viszont kemény kézzel, türelemmel, kitartással és végtelen szeretettel megszelidítette azt a vadócot. Rajongtak egymásért.

Emlékszem, egy meleg nyári nap volt, amit egy frissítő zápor tett elviselhetővé, amikor Nagyapa először fogta be Pajkost a kocsi elé úgy, hogy az utcára is kimentek. Nagyapa, a két fia, Apu és Keresztapám is felültek a bakra, és büszkén elindult a menet. Mi gyerekek, a házból néztük őket, amint elhagyják az udvart. Nagy volt az izgalom, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy falu szinten, mert mindenki kíváncsian várta már ezt a pillanatot. Nagyapa azt kérte, hogy amíg nem érnek vissza, ne menjünk ki az udvarra. 
Na nem sokáig unatkoztunk odabent. Először Nagyapa hangját hallottuk meg, aki úgy káromkodott (ahogy ők mondták káronkodott), mint egy kocsis. De kocsi nélkül, kantáron vezetve a lovat. Kár, hogy nem jegyzeteltem, mert soha senkit nem hallottam még olyan cifrán és színesen káromkodni, mint akkor őt. Majd kisvártatva megjött a lovaskocsi is, amit Apuék húztak, lehajtott fejjel, vörös arccal és rázkódó vállakkal. Nem kis erőfeszítésükbe került leplezniük Nagyapa előtt, hogy majd megszakadnak a nevetéstől. A délután folyamán többször hagyták el sietve a társaságot, majd kis idő múlva könnyes szemekkel tértek vissza. 

Az történt, hogy az utca végén a zápor után egy nagy tócsa volt az út közepén, amit Pajkos Nagyapa minden próbálkozása ellenére a villanyoszlop és a kerítés közötti egy méter széles szakaszon akart kikerülni. A ló még átfért, de a kocsi fennakadt.  
Persze az első sikertelen kocsikázást számos sikeres követte, de nem elég.

Nagyapa varatlanul megbetegedett, majd elég hamar legyőzte őt a kór. Talán három évig sem tartott kettejük kivételes barátsága Pajkossal. Amikor Nagyapa elment, a ló is megváltozott. Én azt mondanám akkor nőtt fel. 
Pajkost Nagyapa temetésének napján vitték el. Szerintem Mama jól választott neki új gazdát. Az biztos, hogy szeretni soha senki nem tudta már úgy, mint ahogy Nagyapa szerette őt, és úgy érzem, hogy ez fordítva is igaz, de láttam a férfi szemében azt a csillogást, amit Nagyapáéban is láttam, amikor Pajkosra tekintett. 
Talán már ismét együtt vannak, mert ha létezik örök barátság, az övék az volt.

 
 
https://static.xx.fbcdn.net/rsrc.php/v3/yL/r/SB9e9hNA59r.png"); background-size: 26px 290px; background-repeat: no-repeat; display: inline-block; height: 16px; width: 16px; background-position: 0px -136px;">
484 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Nagyapa látogatóban

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Kriszta szösszenetei frissítette az állapotát.

Anyai nagyapám egyszer volt nálunk. 
Amikor panel lakásba költöztünk, hosszas unszolás után tudtuk csak rávenni, hogy meglátogasson minket. Nem volt egy kimozdulós fajta, Nyíregyháza meg igen messze volt Egertől... de csak győzött a túlerő, eljöttek Nagymamával. 
Büszkén mutogattuk, hogy milyen modern. A folyosó egyik oldalán a konyha, vécé, fürdő, velük szemben végig beépített szekrénysor, a szobák nagyok és világosak, van kamránk és erkélyünk is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy fellelkesült tőle.

A jövőt meghatározó jelenet este játszódott le. Én békésen léptem ki a homályos folyosóra, teljesen gyanútlanul, amikor is azt látom, hogy Nagyapa kijön a beépített szekrényből, és nyolcéves ártatlan lelkemnek szegezi a kérdést:
- Hol az isten micsodájában (cenzúráztam!  ) van a vécé?!?
Tőlem nem tudta meg, mert az első döbbenet után visítva röhögtem.

Utána mesélte, hogy úgy megörült, hogy végre a harmadik ajtó amit kinyitott nem polcos volt, hogy azonnal be is lépett. Az volt az akasztós szekrény, ami persze szintén tele volt. Meg is lepődött, hogy nincs egyedül.  
Hogy történhetett ez? Talán azért, mert Nagyapa szerette a bort... Aznap este is nagyon szerette...
Soha többet nem jött hozzánk.

 
 
893 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

"Menjen a busz!"

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Jó pár évvel ezelőtt néztünk egy sorozatot a tévében, amiben Amerikában kiválasztottak egy valamilyen szempontból különleges családot, elküldték őket nyaralni, és azalatt építettek nekik egy fantasztikus otthont, az álmaik szerint berendezve. 
Amikor hazaért a család, még nem láthatták rögtön a kész fészket, egy hatalmas busz takarta előlük. Hosszas csigázás után végre kezdhették skandálni a Menjen a busz! szlogent, és amikor az kigurult, megpillanthatták a hazukat, és volt nagy sivítozás, örömködés, boldogság.
Ebben az időben történt, hogy egy vendégünket kikísértük Egerben a buszpályaudvarra, és a busz indulása előtt a lányunk neki állt Menjen a busz!-ozni. Láss csodát (vagy csak tartották az indulási időt), a busz elkezdett kigurulni a pályaudvarról, és elénk tárult a Bazilika monumentális épülete. 
A gyerek tapsikolt, az apja gondterhelten sóhajtott:
- Na, a fürdőszobát elfelejthetjük!
Örökoptimista lányunk próbálta vigasztalni:
- De apa! Lesz helyette szenteltvíztartónk, és lesznek híveink!
 ♡

 
 
573 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Ha én felhúzom a szemöldököm...

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Amikor haragudtam a lányunkra pici korában, először csak felhúztam a szemöldököm. Ha jobban felbosszantott, akkor ráncoltam a homlokom. (Ritkán kapott ki, bár ő állítja, hogy soha, de téved.  )
Egyik alkalommal valamivel nagyon fölhúzott, csak álltam fölötte, és néztem rá. Ijedten nézett vissza, majd azt mondta:
- Ajaj, most nagy bajban vagyok. Anya ráncolja az egész homoldokát.

 
 
387 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Költözések közepette...

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Ismét aktuális a gondolat: a nehézségek arra valók, hogy legyőzzük a derűlátásunkat.
Nem egész egy év alatt most költözöm a harmadik albérletbe. Én ezt hogy unom!
Azt tudtam, hogy csak rövid időre kapom meg az előző kettőt, és nagyon kedvező feltételekkel, ezért is mentem bele, attól még nagyon unom.

Régóta visszatérő rémálmom, hogy össze kell csomagolnom, mert azonnal el kell hagynunk a lakást, ahol élünk. A megálmodott helyzetem azzal sincs megkönnyítve, hogy ugyanonnan kelljen elmenni. Nem, minden egyes alkalommal más helyszín, más cuccok, nem tudom hasznosítani az előző álmokban szerzett tapasztalataimat. 
Viszont az érdekes, ahogy számomra teljesen ismeretlen tárgyak közt kutatok, amik állítólag az enyémek. Szerintem ilyenkor mindig a romantikus énem álmodik, mert csudajó dolgaim vannak. Találtam már egy gyönyörű, álló utazókoffert, aprómintás belső kárpittal, tele fakkokkal, fiókokkal, mindben izgalmas dolgok, gyöngysorok, csipkés csodák, csecsebecsék, de volt sok-sok régi kéziratom, fényképem, könyvem, legyező-, és porcelángyűjteményem, szebbnél szebb ásványaim... nekem meg nincs időm átnézni, válogatni, mert kapkodok, sietek, máris indulnunk kell. Az enyémek, de nem tudom, hogy mik. Látom, hogy kincsek, felbecsülhetetlen emlékek, amiket épp hogy megkaptam, máris meg kell válnom tőlük. Kész rémálom.

Egyetlen ilyen "menni kell" álmom volt csak, amikor nem csomagoltam. Egy emeletesház sokadik szintjén laktunk. Kicsit alacsony belmagasságú, de tágas lakás volt, az egyik oldalán végig ablakokkal, tökéletes panorámát biztosítva egy kissé unalmasnak tűnő, de hangulatos nagyvárosra. Ahogy elnéztem a messzeségbe, a horizont szélén hirtelen megjelent egy szikrázó pirosas gömb, ami lassan, de biztosan egyre nagyobb részt követelt magának a látótérből. A gömb csak nőtt, és egyre élénkebb narancssárgás fénnyel borított be mindent. Rémisztő csend volt, még az alap fülzúgást sem lehetett hallani. Totális süket csönd. 
Mi lassan felálltunk, és elindultunk, egy szót sem szólva, csak megfogtuk egymás kezét. Mentünk, hogy hova, azt nem tudom, de mások is jöttek. Senki nem beszélt, nem szaladt, nyugodt volt minden ember, szinte büszkén vonultunk. Csak az arcok.... azok rémisztőek voltak. Nem ijedtség, félelem, vagy rettegés tükröződött rajtuk, hanem beletörődés, jöjjön aminek jönnie kell, és mi emelt fővel várjuk.
Egyszer sírtam álmomból ébredve...

Na jó, most azért nem ennyire tragikus a helyzet, jó esélyeim vannak rá, hogy túlélem ezt a költözést, csak haladnék végre a csomagolással, hogy legyen mit túlélnem. Rémesen lassan megy. 
Azt mondják a jó munkához idő kell. Nos, figyelembe véve az eddig ráfordított és a még várható ráfordítandó időt, a minőséggel nem lesz gond. 
Azt is mondják, hogy a lehetetlenhez végtelen idő kell, de szerintem ahhoz, hogy befejezzem a csomagolást, attól is kicsit több...
Azt hiszem abban reménykedem, hogy most is csak álmodom, és mindjárt felébredek...

#ésmégablakotsempucoltam!

 
 
409 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Táltos leves

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Reformkísérleteim egyik állomása az étkezés volt. Azzal nem boldogultam. Szerintem igyekeznek összezavarni minket. Olaj kontra zsír, vaj vagy margarin, cukor vagy édesítő... sűrűn változik. Én viszont naprakész vagyok, tartok mindenből, és azt használjuk amelyik épp trendi aznap. Mindent az egészségért!

Évtizedekig mondogatták, hogy grillezzük a húsokat, mert úgy egészséges. Majd közölték, hogy a grillezett húsok a legveszélyesebbek, különösen a férfiak számára. Annak is kampec, aki különben nem készülne halni. 
Én azt hittem, hogy éveken keresztül vigyázok a családom egészségére, közben meg kiderült, hogy kitartóan és módszeresen teszem el őket láb alól a grillezett húsaimmal.
Amikor egyszer bejelentették, hogy a rántotthús egy gyilkos, mi egyhangúlag megszavaztuk, hogy valamiben úgy is meg kell halni.

Szóval mi ettük ami van, és remenykedtünk benne, hogy aznap épp nem árt.
Persze abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagyobbik húgom egy igazi kertitündér. Amellett, hogy megtermeli nekünk a zöldségeket, gyümölcsöket, a krémlevesnek valókat még ráadásul passzírozva fagyasztja le, amivel nemcsak helyet spórol nekem a fagyasztóban, hanem rengeteg időt is a főzésnél.

Egyik alkalommal úgy döntöttem, hogy brokkolikrém levest főzök. A szándék kevés....
A jó hír az, hogy megvan a tavaly próbából lefagyasztott egy adag spenótpüré. A rossz hír meg az, hogy hiába ízesíted a szándéknak megfelelően, a spenótpüréből soha nem lesz brokkolikrém leves. 
Mire észrevettem a tévedést, már majdnem kész volt. Még a szerecsendió, a petrezselyemzöld és a bors sem segített rajta, a fokhagyma meg egyenesen adta alá a lovat.
Viszont egy jó háziasszony legyen kreatív, mintha pont így tervezte volna:
-Meglepetés! Tudom, hogy reggel brokkolit ígértem, de mégis inkább pikáns spenótkrém levest főztem. Nagggyon finom!

A biztonság kedvéért azért lereszeltem egy nagy adag sajtot mellé, mert a gyerekkel bármit meg lehet etetni, ha sajttal tálaljuk. Pillanatok alatt sajtlevest csinált belőle. Az apját meg az erős lesz mesével győzködtem, ő is evett belőle.

Most jön a tanulság!
Ha főzöl valami nem szándékodnak megfelelőt, ne akard megmagyarázni! Egyetlen kérdés van csak, amit ilyenkor fel kell tenni: Na, mit főztem?.... és megmondják. 
Ha most is csak megkérdeztem volna, megtudhattam volna, hogy halászlét főztem, mert esküdtek rá, hogy pont olyan az íze. Ugyan a víz kivételével ami benne van, semmi nem kell egy halászlébe, és semmi nincs is benne, ami meg kellene bele, de apróságokon ne akadjunk fönn. A végeredmény a lényeg. Az meg zöld halászlé lett.

Nagyon tudok!
A recept valakinek....? Nem vagyok irigy, közkinccsé teszem! 

Majd beindítottam a saját Táltos Képzőmet!
Olyan csípősre sikerült egyszer a levesem, hogy a családom szerint bablevesnek álcázott parazsat etettem velük. Népmesei emlékeim szerint az pedig a Táltosok eledele. 
Én a hangszalagjaim miatt nem ehetek csípőset, ezért csak figyeltem őket. Egyfolytában huhogtak, és a lányunk periodikusan ismétlődő táplálkozási szokást vett fel: kenyér...leves...víz...kenyér...leves...víz 
Három (!!!) szelet kenyeret evett meg egy tányér leveshez. Senki nem kért repetát, én mégis elégedett voltam az eredménnyel. Maradva a népmesei vonalon, megvolt a Hetet egycsapásra! is:

1. Kaptak ebédet.
2. Csendben voltak.
3. Végre nem száradt ránk a kenyér.
4. Egy étkezésből megvolt a lányunk ajánlott napi folyadékbevitele.
5. Megtanultak bagolyul.
6. A továbbiakban kétszer is meggondolják, hogy mikor szóljanak be nekem, mert ki tudja mi van még a fűszeres polcomon.
7. Nem kértek repetát, maradt még másnapra is. 

Azt mondják jól főzök... lehet, hogy csak nem mernek mást mondani...

 
 
https://static.xx.fbcdn.net/rsrc.php/v3/yL/r/SB9e9hNA59r.png"); background-size: 26px 290px; background-repeat: no-repeat; display: inline-block; height: 16px; width: 16px; background-position: 0px -136px;">
726 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Péterné Kátai nagyon klasz csajszi vagy !!!!!
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet48 hete
Kriszta szösszenetei  Köszönöm! ...és még a főztömből sem ettél! 
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Válasz48 hete
Gizella T. Nagy majdnem halálra nevettem magam , kössszz   
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet47 hete
Katalin Németh Ezen nagyon felnevettem ? koszonjuk
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet32 hete 

A kicsit erős kávé

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A lányunk pár éve egy kéthetes, iskolai szervezésű kastélytúrán vett részt Angliában. Könyvtártúrára nem engedtük volna el, akkor soha többé nem láttuk volna, csak ha meglátogatjuk. Innen még volt esély, hogy hazatér. Meg is érkezett, tele élményekkel és nagy adag ajándék teával és kávéval.

Másnap reggel le is főztünk az egyikből egy dupla adagot. Nagyon erős, füstös, fekete, izgalmas aromájú, olyan igazi húúúú kávé volt. Én csak egy kis adagból csináltam magamnak lattét, a lányunk alig fél adagot kért, a többit az apja itta meg.

Reggeli után megterveztük a napot. Én úgy gondoltam, hogy nálam megvan a lendület az őszi nagytakarításhoz( július közepén jártunk), de beterveztem még mellé a karácsonyit és a húsvétit is. 
A lányunkért jöttek a barátai, készültek be a városba bóklászni. Mondtam nekik, hogy lépést úgysem fognak tudni tartani vele, legalább próbálják szemmel tartani őt, és mutattam nekik, amint épp csíkot húz a szobája felé.
Az apja fogott egy ásót, azt mondta, hogy kiritkítja az elburjánzott olajbokrot, de én biztosra vettem, hogy estére lesz saját alagutunk Kínába.

Hiperaktív család voltunk aznap. 

 
 
1400 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Fodor-Zombori Andi Ha esetleg emlekszel elmondod mi volt a neve? Bevasarolnek 
2
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet48 hete
Kriszta szösszenetei Szánom-bánom, de azonnal áttöltöttem egy fém dobozba, és kidobtam a zacskót, természetesen szelektíve. 
Nem gondoltam rá, hogy egy kincsre találtunk. Nekünk is hiányzik... 
 
Kezelés
 
Válasz48 hete
Fodor-Zombori Andi Akkor kutatok tovabb az angol kavek kozott hatha ralelek. 
1
Kezelés
 
VálaszÜzenet48 hete
Kriszta szösszenetei Szólj, ha megvan! 
 
Kezelés
 
Válasz48 hete
Fodor-Zombori Andi Imadom a kavet, de a valtozasokat utalom. az eddig legjobb kavek amiket ittam, az illy es segafredo.  de ezeket barhol lehet kapni.
 
Kezelés
 
VálaszÜzenet48 hete

Mosolyogj hétfőn

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 Emlékszem erre a napra! Tényleg nagyon vicces volt. Futtában öltöztünk, közben reggeliztünk, Eni egyszerre fésülködött és mosott fogat, csak néha összekeverte a mozdulatokat, sikálta a fejét, és fésülte a fogait.  Én pedig szinte az összes közlekedési szabályt betartottam az odaúton. 
Ha nem osztom meg akkor a face-en, már elfelejtett emlék lenne.
Most jár egy nagy pacsi részemről Zuckerbergnek. 

2013. március 25.
Ma reggel elaludtunk. 6.40 helyett 7.21-kor ébredtünk Enivel (András nincs itthon). Mégis öt perccel becsengetés előtt ott volt Enikő az iskolában úgy, hogy bepakolt, reggelizett, fésülködött, fogat mosott, volt tízóraija. Viszont ennyit talán még soha nem nevettünk hétfőn reggel. Azt hiszem mindkettőnknek jó napja lesz. ))

 
359 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Igaz történet

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
 
Kriszta szösszenetei fényképe.
Kriszta szösszenetei

Október nyolc nemcsak azért fontos számomra, mert ez anyukám születésnapja, hanem azért is, mert öt éve ezen a napon végeztek rajtam egy életmentő műtétet, valamint akkor, pont azon a napon hunyt el apai nagymamám 95 évesen.
Egy emlék Mamáról. ♡

Igaz történet

Ezt a történetet Mama mesélte el nekem 84 éves korában, amikor nálunk töltött egy pár napot. Akkor nem kérdeztem, csak ámulva hallgattam. Most már kérdeznék, de sajnos nincs aki válaszoljon. Ennek tudható be, hogy a részletek itt-ott hiányosak.

Mama nem akart férjhez menni. Akihez szeretett volna, ahhoz nem adták. Tartotta is magát évekig, amíg Nagyapa meg nem jelent. Először őt is kikosarazta, de ő nagyon kitartó, és igen jóképű volt.  
Nem sokkal később, 1944. év elején Nagyapát elvitték orosz földre. Ekkor még nem tudták, hogy Mama már várandós volt. 1944. októberében született meg Apu. 
Mamának nem volt teje, ennivalójuk sem volt, nem tudta táplálni az újszülöttet, csak vizet tudott adni neki. Az orosz katonák rendszeresen törték rá az ajtót a falubeliekre, mert ők is éheztek. De nem nagyon volt már mit elvinniük. Egyik alkalommal egy orosz katona megállt a síró anya és gyermeke előtt, és csak nézte őket. Este visszament és Mama kezébe nyomott egy zacskó cukrot. Ezzel sikerült életben tartania a picit, amíg szereztek valahonnan egy kecskét, amelyik épp akkor hozott egy gidát világra.

1945. tavaszán kezdtek el hazatérni a katonák a frontról. Nagyapáról sokáig semmi hír nem volt. Végül már az is jó hírnek számított, hogy megtudták, fogolytáborban van. A hírek viszont arról is szóltak, hogy nagyon beteg. Az ő csapatából összesen nyolcan maradtak életben amikor rájuk találtak, a többiek már megfagytak. Megmentették az életüket, de hadifoglyok lettek.

Mama nem sokat gondolkodott, összeült a család, pénzzé tették amit még lehetett, és egy fiatal nő elindult az ismeretlenbe, egy még nem lecsitult háború után, hogy megkeresse a férjét. Azt mondta, hogy végig az a kép tartotta benne a lelket, amikor induláskor az ajtóból visszanézett az alig több mint fél éves fiára, aki a sarokban egy pokrócon ülve mosolygott, és hadonászott a kis kezeivel felé. Tudta, hogy haza kell hoznia neki az apját.

Hol gyalog, hol szekéren haladt. Mindig volt hol aludnia, mindig kapott annyi ennivalót, hogy legyen ereje folytatni az útját. Mindenki segített. Nem volt orosz, nem volt magyar, emberek voltak.

Először rossz táborhoz ment, de végül megtalálta azt, ahol Nagyapa volt, aki ekkor már ismét beteg volt, magas lázzal és tüdőgyulladással feküdt. Az egyik őrrel kezdett tárgyalásokat Mama egy magyar katona segítségével, aki szintén fogoly volt. Az őr kevesellte a pénz, otthagyta Mamát. Ő viszont nem tágított, leült a drótkerítés mellé, és várt. Másnap éjjel végül is kicsempészték Nagyapát a táborból. Mama szerint akkor már azt hitték, hogy úgysem marad életben. Azt mondta Mama, hogy egy életerős, egészséges ember ment el tőle, és egy csontsoványra fogyott, élettelen tekintetű, összetört embert kapott vissza. Mindenki biztosra vette, hogy nem fognak hazaérni mindketten élve. Csakhogy ők nem ismerték Mamát. A feladást soha nem ismerte. 
Nagyon lassan haladtak, mert Nagyapa miatt, aki jórészt magánál sem volt, csak szekéren tudtak utazni. Volt olyan, hogy napokat töltöttek egy helyen, mert nem találtak olyat, akinek arra vitt volna az útja, amerre az övék. Egyik helyen, még orosz földön egy idős asszony adott Mamának egy gyógynövénykeveréket, hogy annak a főzetével itassa Nagyapát. Szerintem ennek, és Mama elképesztő energiájának köszönhető az, hogy végül mégis hazaértek. 
Hosszú hónapok kellettek még, mire Nagyapa ismét a régi önmaga lett. Még két gyermekük született, még egy fiú, és egy kislány.

Nagyapa 63 évesen ment el. Mama 95 évet élt. Ő volt a legerősebb asszony, akit valaha ismertem. És egy igazi Nagyanyó is.  Ő tanította meg nekem az esti imádságokat. Tanított főzni, sütni, beavatott a háztartás praktikáiba. Megtanított hímezni, horgolni, kötni, rongyszőnyeget készíteni, varrógéppel varrni. Az életre tanított.

És ő mondta a talán legszebb mondatot nekem egyszer, mikor meglátogattuk Keresztapáméknál, ahol az élete utolsó éveit töltötte. A teraszon ült egy fotelban. Boldogan mentünk felé. Ezernyi ránctól pókhálós gyönyörű arca felragyogott. Szép,munkától cserzett kezeivel átkulcsolta a kezemet, maga mellé húzott, rám nézett az idős emberekre jellemző homályos tekintetével, és azt mondta: " Azt már nem tudom gyermekem, hogy ki vagy, de azt tudom, hogy nagyon-nagyon szeretlek."

Az élet elveheti az egészségünket, a tudatunkat, az emlékeinket. A halál elveheti az életünket. De a szeretetet egyik sem tudja elvenni. 
Szeretlek Mama, és nagyon hiányzol!

 
454 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Anyukám édes

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Anyukám édes, vannak vicces dolgai.  ♡

Pár éve történt. Mentem hozzá, és mesélte a napját.
Reggel nekikészült, hogy bemegy a belvárosba elintézni a dolgait. Borongós, szomorú idő volt, de örömmel látta, hogy az emberek hangulatára ez nem hat, mindenki boldog. Olyan volt, mint az első igazi napsütéses tavaszi napon, amikor a mosoly az alaphangulata mindenkinek. Nem győzött visszamosolyogni arra a sok kedves emberre.
Amikor hazaért, mosta a kezét a fürdőben, majd összenézett a tükörben magával, és döbbenten látta, hogy a hajában maradt a hajcsavaró, amit a reggeli arcmosásnál tekert a frufrujába. Egyetlen, nagy, rózsaszín, szivacs csavaró a fejebúbján.
Végiggondolta. Volt a postán, az OTP-ben, elment bevásárolni két helyre is, utazott vagy négy buszon, és még egy volt osztálytársával is találkozott. Ugyan nála indokolatlannak érezte azt a lelkesedést, amivel fogadta, de betudta azt is annak, hogy biztos támadnak a pozitív energiák, ezért ezt a globális happy.
Senki nem szólt neki. 

Próbáltam vigasztalni (bár a végét már ő is kacagva mesélte), hogy gondoljon arra, ennyi embert ilyen rövid idő alatt még soha nem sikerült ilyen boldoggá tennie. 
Egy darabig figyeltük, hogy lesz-e trend az egyszem hajcsavaró, de azóta se mászkál senki Egerben benne. 
Egy próbát azért megért....
♡  ♡

 
 
1124 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Mischl Bernadett Én úgyanezt megcsináltam facsipesszel a hajamban  Az se lett divat.
2
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet49 hete
Kriszta szösszenetei  Még lehet! Ebben a hibbant világban.... 
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Válasz49 hete
Csekőné Czeglédi Csilla ismét szebbé tetted a napomat, nagyon jó kedvem lett, olyan jót nevettem rajta/vizuális tipus vagyok, így még jobb volt a hatás 
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet49 hete
Ibolya Ilona Az enyémben pár éve egy naaagy, narancssárga műanyag virág maradt benne. Csak akkor vettem észre, amikor felakadtam vele valamiben. 
2
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet49 hete

Hogy kell falazni a macskának?

on . Beküldve: Családi történetek

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Amikor elmész az előszoba mellett, és észreveszed, hogy a lányod ott ül a bejáratnál a széken, és feltűnően nagy a hasa, amiről közelebb lépve kiderül, hogy egy macska, ami nem a miénk, nekünk patkányunk van, de ez a macska képes dorombolni, ezért a gyerek becsempészte egy kis kényeztetésre, amit az anyja, azaz én nem néz jó szemmel, mert mi van, ha kiugrik az öléből, és hát a pati..., de a gyerek megnyugtat, hogy mindig jelzi, ha már unja és ki akar menni, amire nekem felszalad a szemöldököm a fejem búbjára, hogy mi van? máskor is szokott benn lenni, és erre a gyerek bőszen tagad, és próbálja rávenni a macskát is a hamis tanúzásra..."tagadd te is, semmit nem bevallani, hallod, mindent tagadj le"...hát az nagyon vicces!  ♡

#csakegymondatvolt

 
 
759 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Ester Stoney Megpróbáltam egy levegővel... ha valakinek sikerül, írjon ?
1
Kezelés
 
VálaszÜzenet49 hete
Kriszta szösszenetei  ... és meddig jutottáll? Azért elszórtam néhány vesszőt benne segítségképpen... 
 
Kezelés
 
Válasz49 hete
Ester Stoney Nem mondom el, ciki  de hamar kifulladtam, ennyit elárulok 
 
Kezelés
 
VálaszÜzenet49 hete
Kriszta szösszenetei Ahhoz képest, hogy volt idő, amikor egy levegővétel csak két szótagra volt elég, most eljutottam a "hasig"! En elegedett vagyok. 
1
Kezelés
 
Válasz49 hete
Ester Stoney Van is miért  én sem jutottam annál sokkal tovább, ha ez nyugtat 
1
Kezelés
 
VálaszÜzenet49 hete
Takács Krisztina Sikerült egy levegővel.de már lilult a fejem a végére és elég fura hangot hallattam. ???
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet47 hete
Kriszta szösszenetei Neked búvárvénád van 
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Válasz47 hete

További cikkeink...