Dédiről, apai nagymamám édesanyjáról emlékeznék meg most egy kicsit. Egy picike, mozgékony, mindig feketében és kendőben járó teremtés volt, aki az évek alatt semmit sem változott. Csendes, szinte láthatatlan volt. Olyan szótlan, hogyha mondott valamit, az szállóigévé vált a családban. A nevekkel hadilábon állt, mindenkit átkeresztelt egységesen gyermekemre. Mindig örült nekünk, ott ült ő is közöttünk, de nem sokat szólt, csak figyelt. A figyelmével vigyázott ránk. Még alsós voltam amikor meghalt, nincs sok személyes emlékem róla. Még arra sem emlékszem, hogy beszélgettem volna vele a szokásos udvariassági körökön kívül.

Anyu mesélte, hogy amikor ő először találkozott vele, a magas, feltupírozott konty volt a divat. Mikor Dédnagymama meglátta anyut, két kezét összecsapva kiáltott fel:
- Édes gyermekem! Mi az a madárfészek a fejeden?
:)
Anyut nagyon szerette, mert legalább két hetente látogattuk őt, és anyu soha nem felejtkezett el venni neki idényében banánt és narancsot, máskor meg bonbont. Dédnagymama rajongott értük. Soha nem várta el, mindig őszintén örült nekik, és azonnal neki is állt csemegézni belőlük, mint egy kisgyerek.
♡
Hat éves voltam, amikor panellakásba költöztünk, mi először az egész családban. Nagy szó volt, hatalmas lakásavatót tartottunk. Dédnagymama is eljött, föl, egészen a harmadik emeletre. Akkor fogott egy széket, beült a két szobát elválasztó ajtónyílásba, csak ott érezte magát biztonságban, és a sarkaiból kifordult világon szörnyülködött. Mindenkinek elmondta, aki átverekedte magát mellette, hogy:
- Hova jutottunk! Ezek egymás fején élnek!
:)
Amikor először látott tévét, sűrűn vetette a kereszteket.
Nagy ijedelem volt, amikor bejött divatba a mini szoknya, és a család ifjú nőtagjai elkezdték hordani. Attól kezdve Dédnagymama negyedórával korábban feküdt le. Azt mondta, hogy tovább kell imádkoznia, hogy megmentse a lányok lelki üdvét.
:) ♡

Dédnagyapa halála után Dédi kettesben élt Nénjével, a lányával. Egy szép nyári napon, a délelőtti kertészkedés után megebédeltek, majd Dédnagymama mondta, hogy kicsit pihenne, mert elfáradt. Ledőlt aludni, és majdnem napra pontosan egy évre Dédnagyapa halála után, Dédnagymama 92 éves korában örökre megpihent. Békében ment el.
♡♡♡