köszöntés
A fertődi kastélyban
Egyik évben azt az ajándékot kaptuk a húgomtól születésnapunkra, hogy kibérelte nekünk a Kishercegi lakosztályt egy hosszú hétvégére.
A lányunk végtelenül izgatott volt, na meg mi is. Soha nem laktunk még ilyen helyen, az Eszerházy kastély meg különösen szép. Amikor megérkeztünk, a csendes, visszafogott gyermekünk elnézést kért, bevonult a saját hálójába, méltóságteljesen behúzta az ajtót, pont mint egy hercegnő, majd ugrándozásba és örömködő tapsikolásba kezdett. Döbbenten álltunk a hall közepén, néztünk egymásra, hogy ez meg mi volt, amikor hirtelen csend lett, kinyílt az ajtó, és ismét méltóságteljesen kivonult gyermekünk. Akkor már dőltünk a nevetéstől a kanapén, vagy hogy mondják arisztokratául...
A délutánt kirándulással töltöttük. Az idő is nagyon kegyes volt velünk.
Amikor visszaértünk a kastélyhoz, a kezünkbe nyomtak egy hatalmas kulcsot, mondván, hogy az a jobb szárny bejáratának a kulcsa. (Remélem jól szárnyazom, ha szembe állunk az épülettel, akkor a bal oldala.)
Én kulcsmániás vagyok, gyűjtöm is őket. Amikor építkeztünk elkövettük azt a mulasztást, hogy nem kértük a gázszerelőtől, hogy a csövet a spájzon át vigye a gáztűzhelyig. Tehát lett csövünk az étkezőben és a konyhában is, hosszan, látványosan. Mindaddig nem tett boldoggá, amíg ki nem találtam, hogy felkötözöm a kulcsgyűjteményemet rá, időnként megszakítva a sorozatot egy-egy szizállal összefogott búzacsokorral.
Szóval néztem a gyönyörű kulcsot, amikor a portás mosolyogva előhozta a nagykapu kulcsát. Mint az alkarom és a kézfejem egyben, akkora volt, és gyönyörű. Hosszasan tartottam a kezemben, és mondtam, hogyha lesz felvétel a "kulcs örzője" pozícióba, én jelentkezem.
A jobb szárny kulcsát meg azért kaptuk meg, mert kiderült, hogy aznap éjszakára csak mi voltunk az egyetlen vendég, tehát egyáltalán nem lesz személyzet, de ha valami gond van, az éjszakai őrnek a portánál tudunk szólni.
Volt egy saját kastélyunk. 
Persze a múzeumi rész zárva volt, és riasztó is védi, de amúgy szinte az egész szárny bejárható. Gyönyörű környezet, antik bútorok, festmények, kiegészítők...egészen megérintett minket a régmúlt idők hangulata.
A mi lakosztályunk a legfelső szinten és az épület sarkán volt. Amikor kiléptem a loggiára, meglepődve láttam, hogy az épület nem is egyenes. Nyilvánvalóan látható jó kis kanyar van benne. Gondolom nem így akarták. Nincs jelentősége, valószínűleg csak számomra volt érdekes.
Volt saját konyhánk, de azért a közös étkezőt is kipróbáltuk. Én oda többet nem mentem, miután láttam egy egeret beslisszolni a tálalószekrény alá. Ebbe semmi meglepő nincs, mert az összes bejárati ajtó alján kábé 6-8 centis rés van. Azokon csak az az egér nem megy be, amelyik nem akar.
Izgatottan vártuk a lányommal az estét. Kitaláltuk, hogy éjszakai fotózásra indulunk, és természetesen szellemeket szeretnénk fotózni. A folyosón csak a jelzőfények égtek, direkt nem kapcsoltunk villanyt, nehogy elriasszuk őket. A telefon lámpáját kapcsoltuk csak be, hogy azért ne menjünk neki mindennek.
Nagyon jó képeket csináltunk, de egyetlen szellemmel sem találkoztunk. Utólag sem láttunk egyet sem a képek alapos szemrevételezésekor.
Már tartottunk vissza a lakosztályunkba, amikor viszont a másik szárnyból mozgásra és fényre lettünk figyelmesek. Az nagyon izgalmas pillanat volt. Egészen addig, amíg rá nem jöttünk, hogy mi tükröződünk az másik oldal ablakaiban.
Kár! Hol kéne lenniük szellemeknek, ha nem egy többszáz éves, mozgalmas múltú kastélyban? Nekünk nem volt szerencsénk hozzájuk.
Persze ettől még remekül éreztük magunkat. A három nap alatt felfedeztük a környéket, bejártuk a kastélyparkot, még romos épületet is találtunk, majd kipihenhettük a nap fáradalmait a kastélyunkban.
Másnap délelőtt volt valami forgatás, voltak korhű jelmezek is, én meg gondoltam, hogy simán belefér, amint a felső erkélyen, modern ruhában ördögvillákat csápolok a tömeg felé. Nem tudom, hogy fölvették-e, de még nem jelenkeztek az ügynökömnél, hogy kapnék egy főszerepet egy néma filmben. Talán azért, mert nincs ügynököm...A reggeliket külön teremben szolgálták föl a kávézó mellett. Csak mi voltunk egy kandallós, szépséges bútorokkal berendezett étkezőben. Volt terülj-terülj asztalkám is, és végtelenül kedves kiszolgálás.
Hatalmas élmény volt az a hétvége! Egy időutazás, egy hangulat, csupa szépség, álom, mégis valóság. Bár nem láttuk, de azért mélyen megérintett minket a hely szelleme. Három nap egy mesebeli világban.