köszöntés
Nani leszek!
Nani leszek! 
Kisebbik húgom várandós, mégpedig ikrekkel. Nagy az izgalom, mint minden baba érkezésénél, kettőnél meg egyenesen hatványozott.
Nekem kicsit furcsa. Amikor ő született, 13 éves voltam. Gyakorlatilag vele babáztam. A szoptatáson kívül mindent én akartam vele csinálni. Imádtam a kiscsajt! De ő is engem. Állandóan a nyakamban lógott, én mindenhova cipeltem magammal. Nem tekintettem soha a gyerekemnek, nem a pót anyja akartam lenni, mégis furcsa, hogy az a szőke, loknis, cserfes, minden patakba beleeső, mindenért lelkesedni tudó kislány most anya lesz.
Én meg NAgynéNI! ♡
Sokat beszélünk, chat-elünk, mindig kapom az épp aktuális információkat, amiket a maga sajátos stílusában tálal.
A babák nagyságát csoki és desszert mértékegységgel méri. Boldogan újságolta, amikor elérték a sportszelet méretet, már túl vannak a túró rudin, most kábé az óriás rudinál tartanak.
Azt még nem tudjuk, hogy nagybácsi leszek, vagy nagynéni, esetleg mindkettő 
, de azt is kijelentette a Húgom, hogy márpedig ő ikreket fog szülni... és tessék... , de a gyerekek nemét is eldöntötte már réges-rég. Meg sem fogok lepődni, ha igaza lesz. Nemsokára kiderül.
A nagyobbik húgom meg is rendelte nála az ötöslottó nyereményét. Persze most kicsit aggódik, mert mi van, ha a húgunk elszúr valamit, és ötösikreket kap a pénz helyett. Az lesz csak a telitalálat! 
Mennek az ötletelések is, hogy miként fognak majd két gyerekkel boldogulni. A volt férjem szinte sziporkázik a témával kapcsolatban.
Ő maximálisan kivette a részét a lányunk gondozásában és nevelésében. Például amikor hazamentünk a kórházból, az első két hetet velünk töltötte. Az az idő csak a hármunké volt. Kértünk mindenkit, hogy majd csak utána jöjjenek babanézőbe. Ez idő alatt csak ő fürdette Enit. Amikor eljött az első alkalom, hogy nem volt otthon fürdetési időben, akkor jöttem rá, hogy ez a tevékenység nem velünk született képesség. Fogtam a kezemben azt a picike, törékeny apróságot, beleengedtem a vízbe, egyik kezem a háta alatt, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva, és néztem, ahogy a lányunk egy gyors hussanással lecsúszik a kezemen, és elmerül a habokban. Csak a másodperc töredékéig tartott a lebénult döbbenetem, majd villámgyorsan kutattam utána a vízben és kaptam ki belőle, szinte a víz is jött vele. A szívem majd kiugrott, a hisztéria határán voltam... vízbefojtottam a lányunkat... de a Csibénk csak nagyokat pislogott, kalimpált, és szerintem mondta volna, hogy még egyszer, ha tudott volna beszélni.
Sarkalatos kérdés a pelenkázás. Nem egyszerű tevékenység. A picik imádják a kibontott szabadságot, rúgkapálnak, forgolódnak, komoly akcióterv kell egy tisztába rakáshoz. Ugyanez ikrekkel.... !
A volt férjem tanácsolta nekik, hogy vegyenek egy háromfiókos komódot, alsó fiókba a pelenkák, a másik kettőbe egy-egy gyerek. Amelyik épp nem foglalkoztatós, be lehet tolni. Nem megy onnan sehova. Volt még néhány ilyen remek ötlete. A sógorom lassan ott tart, hogy távoltartási végzést kér ellene a gyerekek védelmében.
Az egész család és baráti kör nagy izgalommal várja a babákat. De nekem legalább akkora élmény látnom a húgomat, aki most válik anyává. Tulajdonképpen ez nem is igaz. Ő már most anya!
♡