Elég nagy köveken kell átvergődni magunkat, és kicsit felkapaszkodva érhetjük el a barlang bejáratát. Utána egy lejtő következik, és már benn is vagy. Arról nem szólt a fáma, hogy tovább már négykézláb haladhatsz, és mivel én meg a "még éppen bátor" kategóriába tartozom csak, nem jártam végig még a 20-at sem, nemhogy a 80-at. Az én egyéni csúcsom 3 méter, plusz egy karnyújtás, mert fotót szerettem volna készíteni, de a vaku fényét elnyelte a sötétség.
De így is hatalmas élmény volt. Félelmetes és felemelő, ijesztő és izgalmas.
Mindenkinek ajánlom!

A túrát még emlékezetesebbé tette egy egyéni akcióm. Úgy gondoltam, hogy a barlangba merészkedéstől akkora hős vagyok, hogy ide nekem az oroszlánt, megmásztam egy meredek hegyoldalt is. Jó volt lenézni a világra, lemászni már annyira nem.
Óvatosan, oldalazva indultam le, majd igen rövid idő múlva már semmi tudatos nem volt a mozdulataimban. Zúgtam lefelé, kapaszkodva ágakba, levelekbe, sajnos a legtöbbje már lehullott, ami meg még nem, nos onnantól az is..., fűszálakba, amit csak el tudtam kapni. Körülöttem porzott az avar. 
Nem tartott sokáig, ami nem a megtett út hosszának volt köszönhető, hanem a sebességemnek... leértem. Nem tudom hogy csináltam, de végig sikerült talpon maradnom. Na jó, volt benne némi seggen csúszás is, de csak elvétve és olyankor is nőiesen kecsesen.

Minden fizikai törvényt bebizonyítandó akcióm közben a mobilom végig a jobb kezemben volt. Arra még emlékszem, hogy fentről készítettem fotókat, majd rátettem a billentyűzárat. Mire leértem, föloldottam a korlátozást, lőttem néhány képet duplán fókuszálva, és visszazártam. Mégpedig úgy, hogy minderről fogalmam sem volt. Mindez csak akkor derült ki, amikor otthon megnéztük a képeket.

Na, ez a talány, nem Tutanhamon bosszúja! Én mindenesetre nagyon tudok...