Az ugye megvan, amikor minden kislány először az apukájához akar férjhez menni, és minden kisfiú először az anyukáját akarja feleségül venni. Jó lenne tudni azokat a pillanatokat, amikor rájönnek, hogy mégsem. Sok meglepetést és vicces pillanatot okozna. Az utóbbihoz mesélnék el egy történetet, az egyik barátnőmékkel történt. 
Kis ovis lányukat vizsgálatra vitték a kórházba, és az elég sok kellemetlenséggel járt. Utána vigaszként elvitték fagyizni a Népkertbe. Ültek a szökőkútnál, és próbálták felvidítani a gyereket, nem sok sikerrel. Továbbra is nyűgös, kicsit duzzogós volt, amikor egy kisebb madárraj rászállt a szökőkút peremére.
- Kergesd el őket! - próbálta apa kizökkenteni a kislányt a rosszkedvből.
- Nem.
- De akkor bele fognak kakilni a vízbe.
- Akkor sem.
- Jó, de akkor én kergetem el őket.
A kislány megvonta vállát, apuka meg jól rájátszva, indiánszökkelésekkel megcélozta szegény madarakat, és elkezdte őket kergetni a szélrózsa minden irányába. A gyerek egy darabig szótlanul követte a tekintetével apja bohóckodását, majd csak annyit mondott:
- Anya! Én már nem akarom apát férjnek. Megtarthatod!
:D