Elgondolkodtató élményben volt részem két napja. Még most is a hatása alatt vagyok.

Álmodtam. Álmomban otthon voltam a fürdőszobánkban, a mosdónál álltam. Egyszer csak a lányom szalad be a fürdőbe, és aggódva mondja, hogy tűz van. Én futottam ki, kerestem a tüzet. Akartam kiabálni, hogy hozzon vizet, de álmomban sem volt hangom. Csak futkostam kétségbeesetten, de tűz sehol.

Felébredtem. Zakatolt a szívem, nagyon nyugtalan voltam, nem is tudtam visszaaludni. 
Végeztem a napi szokásos teendőimet, majd leültem gyújtani egy füstölőt. Az elfújt gyufát beledobtam az asztali kis szemetesbe, ami már eléggé tele volt, ezért nyúltam, hogy összekötöm a zacskót és kidobom a nagy szobai fedeles szemetesbe. Ekkor eszembe jutott az álom, és félbemaradt a mozdulat, a gondolataim ismét visszatértek ahhoz a rossz érzéshez, amivel reggel ébredtem. Pár másodperc múlva füst szagot éreztem. Meggyulladt a papír a kis szemetesben, úgy tűnik, mégsem fújtam el teljesen a gyufát. Lángja még nem volt, csak izzott. Gyorsan elnyomtam.