Útiélmények

Varsóban, Rag'n Bone Man koncerten

on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Ott vagyok!  A fehér és a fekete pólós között. 
♡ Rag'n'Bone Man

Kriszta szösszenetei fényképe.
 
747 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Ágnes Vargáné Fincziczki agyon nagyítottam,látok ott egy nőt,denem ismerek Rád benne
 
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet45 hete
Kriszta szösszenetei Pedig én vagyok. 
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Válasz45 hete

Denisz és Hermész

on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Kriszta szösszenetei frissítette az állapotát.

Kolumbiai testőreim Denis és Hermész volt, két kifejlett kan kutya. Az ott töltött három hónap alatt ők gondoskodtak a biztonságomról. Nem mintha szükség lett volna rá, de azért élveztem.
Denis egy hatalmas, gyönyörű fajtatiszta német juhászkutya, Hermész labrador és egy megjegyezhetetlen nevű (fila brasileiro), kifejezetten embervadászatra tenyésztett fajta keveréke, rendkívül izmos, jó megjelenésű kutya. Még jó, hogy ezt csak napokkal később tudtam meg, mert addig gond nélkül lökdöstem arrébb, amikor már a pofátlanság határát súrolta a lelkesedése. Ha előre tudom, nem lettem volna ilyen bátor.

Első pillanattól kezdve kedveltek. Amerre mentem, jöttek velem, a gazdájuk szerint vigyáztak rám, de annyira, hogy szerinte akár ölnének is, ha csak úgy tudnának megvédeni. Ez számomra megnyugtató volt, meg az is, hogy tudtam, erre nem fog sor kerülni, mert minden híresztelés ellenére Kolumbia békés ország. Ha nem keveredsz hülyeségbe, nem vagy veszélyben. Ott is emberek élnek, sőt rövid tapasztalatom szerint jobban megbecsülik egymást és egymás munkáját, mint nálunk. Ha valaki kitanul egy szakmát, nem gondolják a többiek, hogy ők ezt nála jobban tudják. Ha valaki értéket ad, azért megkapja az árát. Engem például teljesen felháborít az, amikor nálunk a vásárokon idős nénik árulják a kézimunkáikat eleve alacsony árakon, és még így is vannak olyanok, akik fellengzősen töredékét kínálják az árnak, és hozzá úgy viselkednek, mintha szivességet tennének ezzel.

De vissza a kutyákhoz. Egyik nap úgy gondoltam, hogy a teraszon sziesztázom a függőágyban. Pihenés helyett viszont fogságba estem, eltűntem benne, bebábozódtam, majd hosszas küzdelem után kikeltem. Végre megvolt a tökéketes pozíció, sarokkal könyékkel kitámaszva, hogy ne csukódjon össze felettem az anyag, amikor megjelent Denis feje az enyém mellett, és telibe képen nyalt. Ezt utálom! Tud magyarul, szerintem pontosan értette hogy a felmenőit emlegetem. Majd gondolta, hogy az is vicces, hogy megpróbál alulról kiborítani a függőágyból. Nem vicces! Nagy nehezen leráztam, mire jött Hermész, és nem aprózta el. Egy lendülettel nyalt végig bokától tokáig. Na ez már tényleg fúúúúj!

Volt még egy kedvenc szórakozásuk. Állsz békésen nézelődve, csodálva a tájat, a madarak színpompás sokaságát, a kolibrik libegő táncát, a virágok buja tobzódását, mire valamelyikük egyszer csak hátulról beléd döf fejjel, amitől majd orra buksz. A házigazda egy két méter magas óriás, ő is magyar, neki ez térdnél találat. De nálam, mind a 162 centimmel ez már kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát. Lökött kutyák!  Még jó, hogy nem vagyok férfi! Rohadtul utalnám, ha így biliárdoznának a golyóimmal. 
A folytatás már erősen 18+-szos. Játszik a két kutya. Denis hirtelen úgy dönt, hogy magáévá teszi Hermészt, aki egy darabig sztoikus nyugalommal tűri a reménytelen próbálkozást, majd lassan hátranéz a barátjára, és eszküszöm ott volt a szemében a Te teljesen hülye vagy? kérdés. 

Eleinte, ha bementem a lakrészembe, Denis lefeküdt az ajtóm elé, Hermész az ablakom alá, és egy tapodtat sem mozdultak. Majd rászoktak arra, hogy amint kinyitottam az ajtót, azonnal beslisszoltak előttem, és minden zugát átkutatták a szobának és a fürdőnek, és csak utána hagytak magamra. 
Bezzeg egyik éjjel.... Arra ébredtem, hogy tuti egér van a szobába, azonnal jelez minden érzékelőm, ha a közelemben van egy, és hát én meg az egér.... nagyon nem vagyunk jóban. Annyira irtózom tőlük, hogy amikor egyszer egér volt nálunk odahaza, egyetlen megoldást tartottam csak elfogadhatónak a problémára, adjuk el a házat. Miután a volt férjem levadászta a betolakodót, sokáig kellett győzködnie, hogy mégis maradjunk.
Tehát egér érzékelve, az adrenalinszintem a sztratoszférában, kezemben fegyverként a felmosónyél szivacsos rojtos fejjel, kezdődhet a vadászat. 
Kinyitottam az ajtót, kutyák azonnal be, nem vagyok egyedül, majd ők megmentenek. A f... pikolót! Állt a két bamba, és nézték, amint én a felmosónyéllel kergetem az egereket, mert kiderült, hogy ketten voltak. 
Az ajtó mögött volt egy beugró egy sínnel, oda akasztottam fel a ruháimat. Nézem, milyen bross van a pulcsimon... ráadásul prémes... a fenéket, egy egér kapaszkodott rajta nagyterpeszben, a másik meg az ágy alatt. Fifikásak ezek a kis dögök. Ha nagyon veszélyben érzik magukat, döglöttet játszanak. Majd kihasználva a lanyhuló éberséged, villámgyorsan elslisszolnak. 
Az egyiket sikerült Denisz lábai elé golfoznom a felmosónyéllel, mire az egér tetszhalottat tettet, a kutya meg elkezdte nyalogatni, és lelkesen vette tudomásul, hogy életre kel. Ott futotta a nyolcasokat az egér a lába körül, a kutya meg még biztatta is.

Szóval egyszer voltam életveszélyben Kolumbiában, de magamat kellett megmentenem. Attól még nagyon bírtam azt a két lökött kutyát, jó fejek voltak. 

 
 
https://static.xx.fbcdn.net/rsrc.php/v3/yL/r/SB9e9hNA59r.png"); background-size: 26px 290px; background-repeat: no-repeat; display: inline-block; height: 16px; width: 16px; background-position: 0px -136px;">
672 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Sz Ancsa Van róluk kép? ??
2
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet47 hete
Kriszta szösszenetei Nem enged a gépem ide fotót tölteni, külön posztban kiteszek egyet. 
3
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Válasz47 hete

Kolumbiai influenza és "akaromtudni"

on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Fél éve Kolumbiában voltam influenzás. Egyik sem jobb, mint a másik. Ezt akkor írtam.

"Dögrovásomon, két orrfújás közepette nagyon ráértem az elmúlt napokban (a kolumbiai influenza nagyon brutális, de ez is megvolt, újabb pipa a bakancslistámon), ezért ha nem az elmúlás gondolata foglalkoztatott, mindenféle akaromtudni teszteket töltöttem ki.

Megtudtam, hogy olyan zseni vagyok, hogy az IQ szintem már nem is mérhető, de ha szeretném, pénzért csak tudnak valami olyan tesztet adni, aminek a végén mégis kapok valami értéket.

Megtudtam, hogy mítikus lényem sellő, ami klassz, mert víziszonyom van. Amikor járnom kellett fizikoterápiára, a vízitorna alatt míg a nyugdíjas pávakör vidáman lubickolt a gyógyvizes medencében, én a lépcsőkorlátra rágyógyulva kapaszkodtam az életemért, és helyes kis fürdőrucimban, kötelező hajhálómban próbáltam túlélni a félórás programot a derekamig érő vízben. Rávettek, hogy legalább nyakig merüljek bele a vízben, de miután látták, hogy garantáltan megfulladok, felmentést kaptam alóla. Nem tudom miért van, de ha nagy tömegű vízben már a mellkasomig ér a víz, egyszerűen bezáródik a légutam, és nem tudok levegőt venni.

Megtudtam, hogy angyali lényem neve a Szerető, de nem részletezték, hogy ez a kifejezés a felhőkön túl mit is jelent.
Megtudtam, hogy személyiségem elbűvölő, a szeretet hírnöke vagyok, majd egy másik teszt szerint, legrosszabb rémálmod is csak cuki történet ahhoz képest, mint amit lényem sötét oldala képvisel.

Megtudtam, hogy gyermekem barna szemű, és vörös hajú lesz. Most mit kezdjek ezzel a kékszemű szőkével? Nem tudom, hogy 19 év után van-e rá még garancia? Reklamálhatok?

Megtudtam, hogy az ismerőseim közül egy férfira hasonlítok úgy, mint két tojás. Ez igaz, ha egy fürj, meg egy strucctojás a két résztvevő.
Azt is megtudtam, hogy alig egy év múlva házasságot kötök az egyik nőismerősömmel. Ezt még dolgozom föl.

Megtudtam, hogy nagyon vagány öreglány leszek. Ez tetszik, ezt megtartom.

Most jön a kedvencem! Megtudtam, persze ezt is "hiteles" forrásból, hogy előző életemben híres varázsló voltam. (Meg még az a párszáz millió ember is, aki annak a 29 napnak az egyikében született, amiben én is.) Mindenki utált, majd mindenki behódolt nekem. Jelenlegi életemben viszont egy manipulatív, féltékeny, hisztis, a matematikában és a fizikában is használatos valós számmal kezdődő (3.14) és csa-val végződő nősrény humaonid vagyok. 
Sírom vissza az előző életem!

Valamint már pont ideje lenne meggyógyulnom, mert ideje valami értelmeset is csinálnom végre."

 
 
222 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Kolumbiai buszok és taxik

on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Bogotában is sárga taxik vannak. Nem tudom nálunk hogy van, de ott nem hagyhatják el a város területét. Rengeteg van belőlük, mert rajtuk kívül marad a busz tömegközlekedésre, és semmi más. Ugyebár egy kábé 12 milliós városról beszélünk. Nekünk itthon fogalmunk sincs arról, hogy mi az a közlekedési dugó. Ott a fél életüket autóban töltik az emberek. Nem véletlenül a világ egyik legszennyezettebb levegőjű városa, korlátozzák is a közlekedést időszakosan páros vagy páratlan rendszámra. Még ha rászámol is valaki több időt például egy tárgyalásra való utazásra, akkor is belefér a még 1-2 órás késés.

A várakozások enyhítésére tele van az út mozgó árusokkal. Van aki kávét, üdítőt, energiaitalt, csokikat árul, de gyakorlatilag bármibe bele lehet botlani. Talán csak ruhaneműt nem láttam, vagy nem jártam arra, ahol láthattam volna. Még másfél méteres plüssjátékok is voltak egy hosszabb szakaszon több tucatjával kirakva. 
A másik program, az útmenti szórakoztatás. Amíg áll a sor, addig zenészek, artisták, jelmezbe öltözött emberek, sötétedés után tűztáncosok szórakoztatják a jónépet, amiért persze kapnak pénz, elég sokszor. És vannak a csak koldulók.

A taxi a mi árainkhoz képest fillérekbe kerül. Egy félórás utazás után mindössze 1400 forintnak megfelelő pesot fizettem. Borravalót nem kérnek. Meglepően sok női taxist láttam.

A buszok között van a kötöttpályás, aminek fix megállói vannak, és a belső sávokat csak ők használhatják. Az halad. 
A többi busz elindul a pályaudvarról, az útvonal adott, de ott áll meg, ahol valaki fel akar szállni. Két ember tartozik a buszhoz. Az egyik a sofőr, a másik a kiabáló. Lóg a mozgó busz nyitott ajtajában, és üvöltözi a nagyvilágba a járat végcélját, és ha valaki int, akkor jelzi a sofőrnek, hogy álljon meg. Ő szedi össze az útiköltséget is. Jegyet nem ad. 
Bárhol leintheted a buszt, ahol meg tud állni, mégha fel is tartja a forgalmat. Kikerülik. Ugyanígy bárhol jelezhetsz, hogy le akarsz szállni. Persze vannak csomópontok, ahol van hivatalosan kijelölt megálló, de ott is lengetnie kell a karját annak, aki fel akar szállni, mert csakúgy nem áll meg a busz.

A távolsági járatok mindig túlzsúfoltak. Mivel nincs vonat sem személyszállításra, csak ez marad. Általában úgy van, hogy a busz közlekedik a főutakon, és a kisebb városok lehajtóinál megáll, onnan a helyi taxikkal tudod elérni a célod. Ezek a taxik szerintem még az őskorból megmaradt járgányok. Kábé 9 személyesek, a Barkas modernnek számítana mellettük. Olyan személyautó és kisbusz közötti méretkategóriák. Tolóajtósak, meg kell küzdened a beszállással, de sok jó ember kis helyen is szorong, a lényeg, hogy célt érj. Az ajtót, ha viszel bele egy kis káromkodási lendületet, lehet, hogy be is tudod csukni. Ha nem, majd a sofőr. Jó izmos emberek. Az autóban igyekszel nem nyúlni semmihez, mert bármi a kezedben maradhat. 
A bármi az én esetemben egyik alkalommal az ülés volt. Kiszálláskor, ami inkább tűnt egy kétségbeesett szabadulásnak, mint egy úrinő kecses távozásának, olybá tűnhetett, hogy szándékomban áll vinni az ülésemet is, pedig én csak megkapaszkodtam benne, hogy előbbre csússzak. Fölállni nem tudsz, négykézláb, fenéken csúszva hagyod el a járművet. Érdemes figyelni az őslakosokat, remek távozási technikáik vannak. 
Az autópályától a városig, ami tíz perc körüli menetidő, 300 forintnak megfelelő összeget kérnek, borravaló szintén nincs.

Halottam egy történetet. Egy magyar utazási társaság, akik Kolumbiába szerveznek utakat, járták a környéket autóval, mérték fel a terepet. Délelőtt elmentek egy néni mellett, aki az útszélen ült a motyóin. Amikor délután mentek visszafelé, még mindig ott ült. Megálltak, kérdezték, hogy tudnak-e segíteni. A néni mondta, hogy nem, buszra vár. És mikor jön? Azt nem tudja. És ha nem is jön? A néni teljesen nyugodtan válaszolt, hogy akkor majd holnap is kijön, vagy holnapután... egyszer biztosan fog jönni, mert szokott. 
Náluk ez természetes, nekem idegösszeomlás lenne.

Utazom kicsiny hazánkban, és már tudom értékelni azt a szervezettséget, ami nálunk van. Jó ez... nagyon jó. Amit meg autóban kell tölteni a nálunk lévő csúcsforgalomban, azt remekül ki lehet használni. Kedvenc zenéinket hallgatva feltöltődhetünk, elintézhető néhány telefon, természetesen kihangosítóval, bár itt még meg kell jegyeznem valamit. 
Kolumbiában bárki matathatja a telefonját vezetés közben. Nincsenek tiltások, korlátozások a használatukra. Ijesztő, ahogy vezetés közben chat-elnek, fészbukoznak, sms-eznek. Mindenki! Jellemzően mégsincs baleset belőle. A közel három hónap alatt egyetlen koccanást láttam csak, persze arról sem tudom, hogy mi okozta. 
Valahogy a káosz ellenére is nyugisabbak, az indulataikat levezetik dudálásban. Azt viszont nagyon nyomják......

 
 
381 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Csodás hétvégét! Újra itthon

on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Csodás hétvégét kívánok!  ♡

Kriszta szösszenetei fényképe.
 
161 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Heltai Zsuzsa Neked is 
1
Kezelés
 
VálaszÜzenet1 éve
Heltai Zsuzsa Remélem, rendben hazaértél 
1
Kezelés
 
VálaszÜzenet1 éve
Kriszta szösszenetei Köszönöm, igen! 
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Válasz1 éve
Erzsébet Császár Viszont, neked is! 
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet1 éve

Holnap utazom haza!

on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Jó volt itt, megszeretem Kolumbiát! Egészen más világ, de nagyon élhető. Élményeket, kalandokat, tapasztalatokat szereztem. Megismertem egy más emberi mentalitást, ami az én életszemléletemre is hatott.

Szombaton még hivatalosak voltunk egy szülinapi partira. Egy nagyon gazdag, jobban mondva nagggyon gazdag család vendégszeretetét élveztük. 
Kicsit aggódtam, ilyen magas rétegekben nem vagyok járatos, kezdett előjönni a tériszonyom. Nem ismerem az itteni szokásokat, mi van, ha valami akaratlan modortalansággal megsértem őket. A parám nem volt épp alaptalan, hiszen picinyke hazánkat is képviseltem egy jelentős létszámú és még jelentősebben befolyásos réteg előtt. Ha valami hülyeséget csinálok, akkor ez itt úgy fog elterjedni arisztokrata körökben, hogy azok szegény európai magyarok, azt se tudják, hogy.... Nagy volt a tét!
Nem beszélve az ételekről. Volt olyan gyümölcs, amiről még egy itteni sem tudta megmondani nekem, hogy mi az, és melyik részét hogyan fogyaszthatjuk. Mi van, ha megeszem a rákot a gyári csomagolással együtt és még az ollóját is kidobom....
Mondták, hogy ne aggódjak, teljesen normális, átlagos életet élő társaság, csak a pénzüket nem tudják elkölteni. Jól van! De azért a biztonság kedvéért gyakortam egy kicsit pukedlizni, és két napja eltartott kisujjal ittam a reggeli lattémat.

(A jólneveltségről jut eszembe egy régi történet. Hagyománnyá vált nálunk, hogy bizonyítványosztás után pizzavacsival ünnepeltük meg a lányunk kitűnő és nem kitűnő bizonyítványait. Egyik alkalommal már nagyon éhesek voltunk, alig vártuk, hogy végre megjöjjön a kaja. Ült velünk szemben az okos, szép, kedves lányunk tetőtől talpig ünneplőbe és magasztos hangulatba öltözve, és két kezébe fogva falta a pizzát. 
Az apja diszkréten krákogva megkérdezte tőle, hogy illik így ennie egy jólnevelt , okos hölgynek? Gyermekünk egy pillanatra meghökkent, végiggondolta a helyzetet, nyelt egy nagyot, letette mindkét lábát a földre, kihúzta magát büszke tartásra, felemelte a fejét, eltartotta a két kisujját és falta tovább a pizzát.)

A következő parám az volt, ami eleve a női társadalom alap problémája: Mit vegyek fel? Vásárolnom kell, és cipőt is muszáj vennem! Már épp azon gondolkodtam, hogy vajon megtart-e állva az abroncsos szoknya, ha elájulnék a fűzővel negyven centisre húzott derekammal, mikor mondták, hogy ez egy közvetlen, farmeros társaság.

Tényleg kár volt aggódnom. Majdnem két órát késtünk, mert át kellett menni Bogotán, de még így is elsők között érkeztünk. Itt nem udvariatlanság késni. Halállaza, jókedvű, természetes emberek, akik úgy fogadtak, mintha mindig is közéjük tartoztam volna. Egy minden felesleges allűröktől mentes, nagyon jó hangulatú este kerekedett, és ami a legjobban tetszett, hogy a menü hamburger volt.  Jó, nem akármilyen alapanyagokból, egy kerti pavilon asztalnyi méretű grillsütőlapján elkészített, a mellette lévő kemencében sült fűszeres burgonyával tálalt, különleges öntetekkel ízesített finomság, de akkor is hamburger. Az egyik legjobb, amit valaha ettem. A húspogácsa egyszerre volt benne puha és ropogós. Az sem mellékes, hogy az ünnepelt és a felesége készítette el az összeset.

Vacsi után meg kicsit bóklásztam a kertben, és csináltam néhany fotót a nagyon ötletesen megvilágított növényekről. Náluk nem csak flanc a díszkivilágítás. Itt az év minden napján este hatkor már sötét van. Mire hazaérnek a munkából, nem sokat tudnának gyönyörködni a szépséges kertjükben teljes sötétségben. Nekem nagyon tetszett.

Kriszta szösszenetei fényképe.
 
177 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Miért pont Kolumbia

on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Kriszta szösszenetei frissítette az állapotát.

A véletlenek és a lehetőségek szerencsés állása miatt. 
Hosszú évek óta vívom a magam harcát egy emberhez méltó életért. Nem voltam beteg, de azzá lettem egy orvosi műhiba miatt. Van az a vicc, amikor a pesszimista panaszkodik, hogy pocsék az élet, minden vacak, ettől már semmi nem lehet rosszabb. Az optimista vigasztalja: Dehogynem! 
Na, kábé így telt az elmúlt nyolc évem (ez nem az az "elmútnyóccév"), de különösen az utóbbi kettő. Mindig azt hittem, hogy ettől már nem lehet rosszabb, de rám cáfolt az élet - lett. Azt mondták, törődjek bele az állapotomba, amit orvosilag lehetett tenni értem, azt megtették. Ez a tipikus "igaz is meg nem is" állítás. Ők tényleg megtettek értem mindent, de a lehetőségeknek az ő képességük szabott határt. Mindig van még valahol valaki, aki tud segíteni, de legfőképp saját magunk vagyunk képesek csodára. Lassan két éve, hogy szinte minden energiámat a saját egészségem helyreállításába fektettem, nagyon sok segítséget kapva. Nem hiába, bátran merem kijelenteni, hogy visszakaptam az életem, sőt, talán soha nem voltam még ilyen egészséges, mint most (igaz, nagy árat fizettem érte  ). Viszont az évekig tartó kezelések, az antibiotikumok, szteroidok az egyéb gyógyszerek nagyon megterhelték a szervezetemet. Amikor betegek vagyunk, általában megelégszünk azzal, hogy beszedjük a gyógyszereket és meggyógyulunk. De mind a betegségeknek, mind a rájuk szedett orvosságoknak vannak utótüneteik, amikkel nem foglalkozunk. Vegyük a legegyszerűbbet. Pl. egy antibiotikum kúra után nagy hangsúlyt kéne fektetni a bélflóra helyreállítására és a szervezetünkben elszaporodó gombák megszüntetésére. A hivatalos orvosi protokoll ezt nem kezeli. Amikor ezeket az utókezeléseket elmulasztjuk, akkor vagy kiújul a problémánk vagy akár maradandó károsodásokat szenvedhetünk. Nálam főleg a szteroidok és az oxigénhiány okoztak olyan gondokat, amik nehezítik az életet. Ahhoz, hogy azt mondhassam egészséges vagyok, szükségem volt egy "revitalizáló kúrára". Új életre kellett keltenem a szervezetem, hogy soha többet ne kerülhessek olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint amiben voltam. Nekem egy komplett három hónapos bioétrendes kúra kellett, hogy kitisztuljon a szervezetemből a rengeteg méreganyag. Nálunk otthon kevesek pénztárcája engedheti ezt meg. Az enyém nem, és itt jönnek a véletlenek. Véletlenül Kolumbiában van ismerős, így a szálláskérdés megoldott, pénzbe nem kerül. Véletlenül Kolumbiában pont minden bio, mert egyáltalán nem használnak vegyszereket a növények termesztésénél. Mivel itt szinte állandó tavasz van, háromszor, négyszer is teremnek a zöldségek, gyümölcsök, vagyis hatalmas a kínálat, alacsonyak az árak. Hatalmas élmény érezni azt, ahogy megújulok, energiával tötődöm fel. Valamint az is véletlen, hogy miután eldöntöttem, hogy mivel akarok foglalkozni a további életemben, mindkettő köthető Kolumbiához. Az egyiknél az alapanyagok beszerzésénél nagyon jó piac, a másiknál meg nagyon jó felvevőpiac. Ennyi véletlen már nem is lehet véletlen.
Voltak fenntartásaim az utazással kapcsolatban. Én is azt láttam, hallottam, olvastam Kolumbiáról, mint mindenki más otthon. Zűrös, veszélyes ország, kérdéses közbiztonsággal, és itt mindenki drogozik. Nem mondom, hogy nem igaz, de csak részigazság. Igen, vannak olyan területek, ahol veszélyben lehetsz, de nem kell odamenni. Tehetsz olyan dolgokat, amivel veszélybe sodorhatod magad, de nem kell hülyeségeket csinálni, és akkor nem lesz bajod. 
Itt is ugyanolyan élhető az élet, mint nálunk. Nálunk nagyobb a komfort, itt sokkal nyugisabb az élet. Nálunk sokkal finomabbak az ételek, itt sokkal egészségesebbek. Mi sokkal energikusabb nép vagyunk, itt nincs stressz. A mi városaink, településeink sokkal szebbek, rendezettebbek, hangulatosabbak, itt a természet valami varázslatosan szép. 
Aki csak két hétre jön, az élményeket kap. Aki három hónapra, azt megérinti az a hangulat, ami maga Kolumbia. Ez az ország megtanít arra, hogy legyen időd magadra, legyen időnk egymásra, új értékrendet ad, aminek a nyugalom és a boldogság az alapja. Lehet, hogy nagy szavak, de én így érzem.
Holnap itt is választások vannak. Nem érdekel az itteni politika, annyit tudok csak, hogy az elnök már aláírt valami békeszerződést az egyik legnagyobb gerillacsoporttal, de az állampolgároknak még hitelesíteniük kell szavazással. Ők ezt össztársadalmi szinten nagyon komolyan veszik. Én persze úgysem megyek szavazni.  Amúgy Magyarországon nincs kolumbiai nagykövetség, Ausztriába kell utazni ügyintézéshez. Kolumbiában meg magyar konzulátus nincs, Brazíliába kell menned, ha valamit el akarsz intézni.
Még jöjjön pár furcsaság.
Az ország magasabb (értsd kábé 2500 méter feletti) területeit leszámítva nincs szigetelés, fűtés, hiszen nincs rá szükség, és az emeletes házak kivételével a födém is ritka jelenség. Fekszem az ágyamban, és a tetőfedő hullámpala alját nézem, meg az azt tartó fém rácsszerkezetet. 
Mivel gyakoriak a földmozgások, nagyon komoly, speciális házalapozásra van szükség.
Amikor nagyobb eső van - hívjuk égszakadásnak - nem ritka az áramszünet, akár városok borulhatnak sötétségbe, és gyakran órákra. Szinte mindennap esik, a nyári évszak alatt főleg éjjel, a téliben nappal is. Ezek nem tartanak sokáig, utána megint verőfényes napsütés van. 
Itt szeptemberben rajzik a májusi cserebogár, bár gondolom itt máshogy hívják.
Nem ismerik a borravaló fogalmát. Az éttermekben ugyan van szervizdíj a számlában, de ha például egy fodrásznak akarsz többet adni, csak néz rád bambán, hogy mit akarsz. 
Gyakoriak az iskolai egyenruhák, viszont itt nincs a nálunk klasszikusan vett nyáriszünet. 
Az ország 98%-a katolikus vallású, és legfőképp Szűz Máriához imádkoznak. Hatalmas kultusza van.
A sportolók itt nemzeti hősök. Egy-egy fontosabb esemény akár munkaszüneti nap elrendelését is vonhatja magával.
A plázákban tilos fényképezni, és folyamatos a fegyveres rendészeti jelenlét. De nem csak pisztollyal, hanem komoly karabélyokkal, vállon átvetett tölténytartó szíjjal.
Mára ennyi. 

 
 
124 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Mariann Budai Nem győzöm falni a mondataidat, beszámolóidat! Olyan bámulatosan írsz, hogy szinte látom, érzem, hallom Kolumbiát! Kezdem megszeretni ezt az eddig számomra ismeretlen, semleges, de inkább félelmetes országot, kicsit már irigykedem is.  Nem csak az élményeidre, inkább az életszemléletedre, ami igazán különleges és végtelenül kedves, bájos, humoros. ?
1
 
Kriszta szösszenetei Köszönöm szépen! Teljes meghatódás! 
1
Kezelés
 
Válasz1 éve
Mariann Budai Én köszönöm! ?
 
Kezelés
 
VálaszÜzenet1 éve

Még mindig Kolumbia

on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Kriszta szösszenetei frissítette az állapotát.

Kolumbia, ahogy itt nevezik Colombia Kolombuszról kapta a nevét, bár a fáma szerint sose járt itt. Ennek ismeretében még kevésbé értem, hogy miért u-sítottuk a nevében az egyik o-t. 
Nagy meglepetés volt számomra az itteni kaja és ízvilág. A gyümölcsök, zöldségek isteniek. Itt nem használnak vegyszereket (kivéve amikor a kormány szervezett támadást indít illegális kábítószer-ültetvények ellen), vagyis minden bio. Meg sem hámoznak szinte semmit, megmossák, darabolják, főzik, vagy fogyasztják. Az egyik kedvenc gyümölcsöm a lulo, egy tipikusan kolumbiai gyümölcs. Önmagában nem nagy az élvezeti értéke, mert nagyon savanyú, de az egyik legfinomabb üdítőital készíthető belőle. Elárulom a receptet, ha valakit érdekel. Kell hozzá egy érett, szép narancssárga lulo (kapható nálunk) alaposan megmosva, összevágva mindenestől. Egy fél lime (itt nem nagyon van citrom) szintén mosva, mindenestől darabolva. Fél liter vízzel jó alaposan össze kell turmixolni, és nem túl sűrű szűrőn átengedni. Ízlés szerint cukorral édesíteni, és behűtve élvezhető ez az finomság. 
A tejtermékek között nagyon sok a laktózmentes. Ez már eleve ad nekik egy kis édes ízt, de itt amúgy is minden édes. Még a kenyér is. A nálunk klasszikus értelemben vett kenyér itt nem kapható. Szerencsére Bogotában lehet pár helyen bagettet kapni. Toast kenyér van a boltokban, de az is édes. Itt kukoricából készült lepényt esznek helyette, ami úgy néz ki, mint egy jól átsütött tojáslepény. Szintén kissé édes. Viszont egyáltalán nem kapható tejföl és túró. Nálam meg alapvető táplálék a tejföl. Még lecsóhoz és paprikáskrumplihoz is eszem. De a legnagyobb bánatom, hogy nincs túrórudi. Hogy lehet nélküle élni? 
Az étrendem szerves része a papaya. Nem tudom, hogy nálunk kapható-e, én még csak aszalt változatával találkoztam. Olyan, mint egy jól átsült édes sütőtök, csak nagyon leves, szinte omlik a szádban. Óvatosan ajánlott fogyasztani, mert jó kis hasmenést tud okozni. Az itteni avokádó finom, de nagyon hizlal, ugyanúgy, mint a yucca, az is tömény szénhidrát. 
Főzeléket nem esznek, nekem a leveseik íztelenek, a húsokat viszont nagyon szeretem. A legnépszerűbb itt a marhahús (az nem a kedvencem, szájzárat kapok, mire elfogy egy szelet), majd a csirke és a disznóhús. Roston, grillen, faszénen, parázson sütik a húsokat, nagyon jól fűszerezve. Köretnek főleg sült banánt (a nálunk kapható banán nem alkalmas sütésre), héjában főtt krumplit, sült yuccát, avokádókrémet és különböző szószokat adnak. Rengeteg az útszéli kajálda. Ránézésre olyanok, mint a hétvégi telkek hulladékból tákolt sufnijai, ha bemész, lábujjhegyen jársz, és próbálsz minél kisebb felületen érintkezni bármivel. Ha az ANTSZ, vagy nem tudom épp mi van nálunk kiküldene egy ilyen helyre egy ellenőrt, az ott fakadna sírva, és kérné az azonnali nyugdíjaztatását. Pedig idővel rájössz, hogy tisztaság van, csak végtelenül szegényesen puritán minden. Az étel viszont nagyon finom. A településeken gyakoriak a hétvégi éttermek. Ez alatt egy kertes házat kell elképzelni, aminek az udvarát befedik és telerakják padokkal, és csak szombat, vasárnap van nyitva. Az udvaron van a konyha is, szabad tűzön sütnek. Azt mondják, hogy az itteni nők nem épp konyhatündérek, ezért hétvégeken szinte mindenki ilyen helyeken ebédel. Egy nagy tálon hozzák ki a darabolt különféle sülthúsokat a körettel, és mindenki csipeget belőle. Szó szerint, mert evőeszközt nem adnak, csak ha kérsz. De mi nem kérünk, mert a végén még azt hiszik, hogy nem vagyunk idevalósiak.  Persze le se tagadhatnánk, megnéznek az emberek, de nem tolakodóan, a gyerekek csodálkozva, a felnőttek egy kedves mosoly kíséretében. 
Egyik nap kitalálta a csapat, hogy egy olyan helyre menjünk enni, ahol van capybara. Azt mondták, hogy az egy rágcsálóféle, és itt igen népszerű ínyencség a húsa. Tudnak is egy helyet, ahol nagyon jól készítik. Én benne voltam, nincs ellenemre kipróbálni új dolgokat. Bár a nyulat nem szeretem, nekem édes a húsa, de azt is megeszem, ha nincs más. Irány capybarát enni. 
Az autópályán álltunk meg, de a túloldalt. Magyar szabályokhoz szokott lelkem kissé tiltakozott az átszaladgálás ellen, de itt ez nem tilos. Az útszéli étkezdékhez jár egy zászlós fiú is. Annyi a dolga, hogy lengeti a zászlót, amivel jelzi, hogy már, illetve még van készétel, kóstolóval kínál, valamint segít átkelni az úton. Én már hatszor átmentem volna, de fő a biztonság alapon megvárta amíg a horizontig autómentes lett az út. Lepusztult sufni, lábujjhegy, fél fenéken ülés és talán a legfinomabb hús, amit valaha ettem. Puha, tökéletesen fűszerezett, szinte szétolvad a szádban. Kicsit emlékeztetett a malacsültre, de jobb volt tőle. Kár, hogy elkövettem azt a hibát, hogy rákerestem a neten a capybarára, ami nem más, mint az emlősök osztályának, a rágcsálók rendjének, és ezen belül is a tengerimalac félék családjának tagja, a vízidisznó.  Kicsit megviselt ez az információ. Valahogy már nem szeretnék többet ilyet enni, olyan aranyos. Ugyan annak ismeretében, hogy Bambit is lelkifurdalás nélkül megeszem, ez számomra sem érthető. Köszönöm szépen, finom volt, de többet ilyet nem kérek!
Furcsa számomra, hogy itt nem kerek számokkal találkozom a kiszereléseknél. A tej 1,1 vagy 1,2 liter. A cola, 0,25- 0,35- 0,6- 1,2....3,1 liter, a clorox 3,8 liter, a papírtörlő 110 lapos.... és tucattal dolgoznak nem tízzel. Fontos! Kapni lehet itt (otthon még nem láttam, remélem van) olyan papírtörölközőt, ami mosható. Akár hússzor is használható. Imádom! Praktikus, gazdaságos, nem foszlik és cuki elefántok vannak rajta. 
Itt nagyon szeretik a limonádékat. Maracujával, mangóval, limeval, ízesítik. Tipikusa kolumbiai a csirimojóból és citromléből készült üdítő. A csitimojó, vagy másnéven fahéjalma leve nagyon édes, alkoholos ital is készíthető belőle erjesztéssel. Az étteremben kaptam egy üveg gyümölcslét, egy poharat félig citromlével, mondták, hogy töltsem rá a csirimojó levet, nagyon finom lesz. Az volt. A fejem meg ment össze, olyan savanyú is volt. Miután még négyszer töltöttem rá gyümölcslevet hígítás céljából, már tényleg nagyon ízlett.
Szeretnek inni, és tudnak is. A pálinkát viszont nem ismerik. Amúgy a boltok italospolcai kábé ugyanazt tartalmazzák, mint nálunk.
Az élelmiszereknél is sok közös márka van, de a tartalom teljesen más ízvilág. A miénk sokkal finomabb. Fűszereket nem sokat használnak, és lehet kapni konzervhalat nem olajban, nem szószban, hanem vízben. Mit mondjak, az sem a kedvencem.
Az édességek nagyon azok, de puncsmignon fan lévén nekem bejönnek. Bár itt főleg gabonacukrot használnak, aminek eleinte van valami zavaró, lisztes íze, és az ital is zavaros lesz tőle, de meg lehet szokni, és sokkal egészségesebb.
Izgalmas ízvilág, de a fene a finnyás ízlésemet, én maradnék a magyarosnál. 

 
 
93 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Kolumbia (folytatás)

on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Amikor azt írom, hogy Kolumbia békés ország, akkor a hétköznapi emberek átlagéletéről beszélek. Nagyon erős hadserege van, sorkötelezettséggel, és komolyan veszik a hazafiságot, valamint számos gerillacsapat gondoskodik a folyamatos feszültségről. A kábítószer-kereskedelem is nyilvánvalóan jelen van, ami szintén konfliktus forrása. De nem a hétköznapi életben. Van pár szabály, amit illik betartani a saját védelmedben, és akkor biztonságban vagy. Még annyit, hogy bármit, amit leírok, csak a saját tapasztalataimra, benyomásaimra építem, nem lehet megdönthetetlen tényként kezelni. Másoknak más elményei lehetnek.
Először is vigyázz az értékeidre! Ha a pénztárcád vagy a telefonod a hátsó zsebedben tartod, akkor ne csodálkozz rajta, ha rövid úton megszabadítanak tőle. Van egy jelentős réteg, aki ebből él. Itt azt mondják, hogy aki hülye, az fizessen érte. Viszont általánosan nincs rablás. Tehát attól nem kell tartanod, hogy valaki neked szegez egy kést, és a klasszikus idézetet is, hogy " pénzt, vagy életet". Ez a tengerpartok gettó részeire nem érvényes.
Másodszor ne hivalkodj a javaiddal! Ne lobogtass egy köteg pénzt, ne hordj "én bármit megvehetek" pólót magadon, és a Koh-i-Noort sem biztos, hogy itt kell viselned. Amikor szembe jön veled egy toprongyosan öltözött alak (amúgy inkább jólöltözöttek), nem tudhatod, hogy egy koldus, vagy egy dúsgazdag ember-e az. Itt nem kérkednek a javaikkal, de nem is irigyek egymáséira. A visszafogottság elég régóta bevett szokás, mert a váltságdíjért való emberrablás még ma is előfordul, bár lényegesen ritkább, mint korábban. 
Nem feltétlenül jó ötlet állandóan kattintgatnod a fényképezőt, mert nem mindenki díjazza, ha fotózzák, mégha véletlenül is. Így is könnyen meg lehet szabadulni a géptől.
Ja, és ha biztonságban akarsz lenni, ne menj politikusnak! Különösen választások idején jelentősen megugrik ennek a rétegnek a halálozási aránya.
Az ügyintézés itt jóval egyszerűbb, mint nálunk. Viszont mindenhez ujjlenyomatot kell adnod. Hivatalos papírokhoz, pénzváltáshoz, ha olyan terméket vásárolsz, ami kellhet mondjuk a kábítószer gyártáshoz, például az alkohol, akkor ahhoz is. Itt nagyon népszerű foglalkozás jegyzőnek lenni, ugyanis minden hivatalos papírt hitelesíttetned kell. Természetesen ujjlenyomattal.
Nagyon sok az utcai árus. Virág, csoki, fűszernövények, ékszerek, ruhák, de leginkább mozgó gyümölcsléárusok. Kétszáz forintnak megfelelő összegért fél liter frissen préselt narancs-, vagy mandarinléhez juthatsz, vagy nagyon gyakoriak a gyümölcssalátákat áruló standok is.
Bogotában érdekesnek találtam a lakótelepeket, lakóközösségeket. Tudom, hogy nálunk is van már rá példa, de itt általános, hogy a jobb környékeken nem jutsz be egy ilyen helyre engedély nélkül. Nagyon komoly portaszolgálat létezik, és még az is kevés, hogy telefonon egyeztetnek azzal akihez mész, hogy tényleg vár-e, de a céduládat (itt így hívják a személyazonosító okiratot) is le kell adnod. Nagyon tiszta, rendezett képet mutatnak ezek a lakótelepek, játszóterekkel, pihenőkkel, parkosítással. 
Gyakoriak a vízszünetek. Ezért bármerre jársz, minden házhoz tartozik egy tartalék víztartály, ami engem a szüretelőkádakra emlékeztet. Így zökkenőmentes a vízellátás.
A szemétszállítás nem igazán megoldott kérdés. Persze gondolom a városokban igen, de vidéken nem szervezett. Az utak széle sajnos tele van hulladékokkal. Lehet rendelni teherautót szemételszállításhoz, és próbálják is felszámolni a szemétkupacokat, de egyelőre reménytelen küzdelemnek tűnik.
A nők bárhol szoptathatnak, akár letakarás nélkül is. Ez itt a világ legtermészetesebb dolga, fel sem figyelnek rá az emberek.
Két évszakot különítenek el, nyár és tél. A tél annyiban különbözik a nyártól, amúgy itt már tél van, hogy pár fokkal hűvösebb a levegő, és gyakrabban esik. Nyáron szinte csak éjszaka, télen nappal is. Egész évben úgy négy óra körül világosodik, és minden nap este hatkor már sötét van. Ez nagyon meg tud zavarni. Nálam a jó idő késői sötétedést kíván.
A nők általában nagyon szépek, olyan bögyös-faros menyecskék. A soványság nem divat, de inkább mondanám formásnak, messze sem kövérek. A férfiak meglepően alacsonyak, és amilyen szépek a nők, annyira nem azok a hímek. Őszintén mondom, egyetlen jóképű kolumbiai pasit sem láttam még. Lehet, hogy jobban kéne figyelnem. 
Az állatokat nagyon szeretik, de ez egészséges kapcsolat, minden túlkapás nélkül. A kávézókban természetes, hogy a kutyák ott fekszenek a gazdáik lába mellett, mindenhol gazdátlannak tűnő ebek, de mégsem tűnnek kivert kutyáknak. Rám most két kutya vigyáz, Denisz és Hermész. Első pillanattól kezdve élvezem kitüntető figyelmüket. Valahol érzik, hogy még nem vagyok topon, szükségem van védelemre, és önként vállalták nálam a testőrszerepet. Nagyon szeretnivalóak! Amikor hazaérünk, először mindig leellenőrzik, hogy minden rendben van-e nálam, és csak utána ugranak a gazdájuk nyakába. Egy időben felvették azt a szokást, hogy betódultak mellettem a lakrészembe, megnéztek minden zugot, hogy nem vagyok-e valami által fenyegetve, és csak azután lehetett őket kitessékelni. Az egyik az ajtóm, a másik az ablakom alatt alszik. Bezzeg, mikor egyik éjjel két egeret hajkurásztam a szobámban, bambán nézte mindkettő, ahogy a lábaik közt futkostak, pedig akkor voltam igazán életveszélyben, akkor kellett volna megmenteniük! Én, meg az egerek....jaj!...és a push-up bugyi is még mindig jaj!
Van itt egy légyfajta, amelyik a kutyák bőre alá petézik le, ott bábozódik be, és kisujjnyi lárvákat növeszt. Amikor kikel, távozik, de akkora krátert hagy maga után, amibe egy másik fajta légy ha lerakja a petéit, elfekélyesedik a seb, és elpusztulhat benne az állat. Ezért a lárvákat időben el kell távolítani. Korán nem lehet, mert kell egy bizonyos érettség, hogy megfogható legyen, meg kell várni, amíg a bőr felső rétegét már eléri. Olyankor fel kell nyitni a bőrt, és csipesszel eltávolítani a lárvát. Ez egy kisebbfajta műtét. Ezt mindenki maga csinálja meg otthon az állataival. Szegény Hermészből ma hat ilyen gusztustalanságot műtött ki a gazdája.
Amivel eleinte az őrületbe tudtak kergetni, az a nyugalmuk. Nálunk a haladjunk már, csináljuk virtus dívik, itt az "ej ráérünk arra még" hozzáállás. Nem lusták, hanem ráérnek. Ráérnek beszélgetni egy kávé mellett, fontosabbak nekik az emberi kapcsolatok, mint az időhöz kötöttség.
Amikor megérkeztem, csak kapkodtam a fejem, ámultam ezen a szokatlan világon, szívtam magamba az ismereteket, élveztem a színességét, a hangulatát. Minden új és szokatlan volt. Már nem érzem magam itt idegennek. Olyan, mintha visszamentem volna a gyerekkorom egyszerű, természetes világába, ahol még nem érintett meg az élet zaklatott rohanása, az ezzel járó stressz, ami az itteni szokásokat látva elkerülhető volna.
(folyt. köv.)

 
 
96 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

Kolumbia

on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Kolumbia

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy eltölthetek ebben az egész más világban közel három hónapot. A családom nagyon aggódott értem, valahogy úgy képzelik ők is, mint sokan mások, hogy a drogkartelek háborúinak kereszttüzében kell itt élni. Én még egy drogbárót sem láttam, és lövések is csak ritkán hangzanak el, mondjuk amikor madarakat, vagy kóbor ebeget riogatnak a gazdák. Ugyanis itt minden háznál tartanak fegyvert. Akkora mordályok, hogy megtartani sem bírom. Ezek ellenére ez egy nagyon békés, vidám és színes ország, tele számomra furcsa szokatlanságokkal. Ezekről szeretnék mesélni egy kicsit.
Bogotától nem messze, egy San Fransisco nevű faluban lakom, illetve a falu külterületén lévő fincák egyikében. A finca kisebb birtokot, házat jelent. Narancsliget, kávébab ültetvény van körülöttünk. Nagyon szép vidék, a kilátás meg egyenesen pazar. 
Mivel elég magasan vagyunk, 1600-2600 méteren, a levegő oxigéntartalma lényegesen alacsonyabb, mint amihez mi vagyunk szokva. Ez fáradékonnyá, aluszékonnyá tesz. Olyan alacsony a szaturációm (88-94), hogy otthon már oxigénre kötnének. Idővel meg lehet szokni. Mire indulok haza, talán nekem is menni .
Az első meglepetés az volt számomra, hogy itt nincs melegvíz. Évi átlag 26 fok a hőmérséklet, a csapvíz inkább langyos, mint hideg, de azért mégis...kényelemhez szokott énem örömmel konstatálta, hogy szerencsére nálunk van vízmelegítő, ami konkrétan a zuhanyfej, és a rajta átfolyó vizet melegíti fel áram segítségével. Szerintem ez otthon ránézésre megbukna bármilyen engedélyeztetésnél. Én viszont örülök neki. Ami megint furcsa, hogy a mosógépeknek sincs vízmelegítő funkciójuk. Hideg vízzel működnek. Persze lehet kapni olyat, amelyik melegít, kábé másfél millió forintnak megfelelő összegért.
Rengeteg a terepjáró, a motor és a kerékpár. A terepjárók szükségességét az utak minősége kívánja meg. Gyakoriak itt a földmozgások. A főutak, autópályák rendben vannak, de az alárendelt utakon kész extrémsport közlekedni. A járdákon szintúgy. Itt nincs tereprendezés útburkolás előtt. Vagy megoldják ferdén, vagy lépcsőfokokat iktatnak be szintváltásnál. Ha nem nézel a lábad elé, ne csodálkozz, ha elharapod a nyelved. A motorok egyrészt azért népszerűek, mert itt nincs szezonja a motorozásnak, az egész év az, másrészt a közlekedés eléggé kaotikus. Hatalmas dugók tudnak lenni, a motor meg ugye kis helyen is átfér, hamarabb érsz célodhoz vele. A kerékpározás meg nemzeti sport. 
Bogota 10milliós város, mégsincs tömegközlekedés. Van egy zártpályás felszíni metrójuk, ami busz, sok busz, ők TransMileniónak hívják. Mindkét irányba van két-két sávjuk, a két belső, itt más nem közlekedhet. Az elválasztó padkákon pedig üvegkalitkák, amiket felüljárókon lehet megközelíteni, és ezekből lépnek be az utasok a buszokba. Van még taxi, és ennyi. Talán nincs is olyan család, ahol ne lenne autó. Épp ezért korlátozva van a közlekedés. Naponként váltva, vagy csak a páros, vagy csak a páratlan rendszámú autók közlekedhetnek.
Bogota minden, csak nem szép. Persze vannak csodás helyei, de összességében látványra nyomasztó. Viszont mégis van valami megkapó hangulata, olyan karneváli, amit a lakói visznek bele. Döbbenet, de itt boldogak és kedvesek az emberek. Attól még nem árt, ha vigyázol az értékeidre.
Az autópályán nem az van, hogy mehetsz 130-cal, hanem minden szakaszra ki van téve az engedélyezett sebességjelző tábla. Én eddig maximum 80-ast láttam, de inkább 50-est és 30-ast. Persze nem tartják be, de nem is büntetnek érte, szinte nincs is traffipax. Viszont ha bármilyen más szabályt szegsz és elkapnak, kiveszik alólad a járművet, és úgy mész tovább, ahogy akarsz. Majd nem kevés pénzért kiválthatod valamelyik telepen. Nem sokat szabálytalankodnak és meglepően kevés a baleset.
Személyszállító vonat nincs az országban. Van néhány teherszállító, de mivel itt nagyon olcsó az üzemanyag, kamionokkal fuvaroznak. 
Helyközi közlekedésre buszok vannak. Viszont nincsenek buszmegállók. Ott inted le a buszt, ahol akarod, és ott is szállhatsz le róla.
Az emberek alig cigarettáznak. Dohánytermékeket is csak kevés helyen lehet venni. Nincs rá igény. Mondjuk ilyen alacson oxigénszint mellett nem is csodálom.
A divat itt is divat. Színes, változatos, tetszetős, időnként meghökkentő. Amin nem tudok napirendre térni, a push up bugyik. Hatalmas szivacsbetétekkel van kibélelve, különböző méretekben, akár duplájára is növelheted optikailag a hátsódat és csípődet. Jaj! És megint jaj! Fel nem foghatom miért csinál valaki magának eltorzított alakot. Itt még a próbababáknak is giga popsijuk van. Pedig jobban belegondolva ez sem más, mint amit a push up melltartók adnak, de akkor is jaj! 
Amikor süt a nap, meleg van. Amikor viszont eltakarja egy felhő, percek alatt akár 15 fokot is hűl a levegő. Bogotában mindennapos, hogy egymás mellett megy valaki saruban, sortban és pólóban, meg valaki bundás bélelt csizmában, prémes kapucnis dzsekiben.
(Épp most lőttek hármat.)
Itt állandóan ünnepelnek. Hétvégeken biztosan, de hétközben sem ritka. Ezek mindig össznépi megmozdulások. Van kaja, pia, tánc, verekedés, versenyek, bikaviadalok, lovasbemutatók... szóval mindenki ott van és jól érzi magát.
Hatalmas társadalmi különbségek vannak itt. Egyik alkalommal meghívott egy arisztokrata hölgy a birtokára. Az maga a paradicsom! Buja, egzotikus, ötletes, mesebeli világ. Nagy birtok, nagy személyzettel. Én először azt hittem, hogy egy nagy család. Nem, Marion kivételével mindenki alkalmazott volt ott. Itt tisztelik és megbecsülik egymást az emberek, mindegy, hogy hány nulla különbség van a bankszámlájukon lévő összegek közt. Este Marion az összes nőtől puszival, és a férfiaktól öleléssel, vagy kézfogással búcsúzott.
Tegnapelőtt Bogotában elmentünk egy egyetem előtt. Rohamrendőrök álltak előtte sorfalat. Azt mondják, hogy sokat balhéznak a fiatalok, de az egyetemek olyan szuverenitással bírnak, hogy amíg a dékán nem ad rá engedélyt, nem tehetik be a lábukat a rendőrök az intézmény területére. Ritkán van rájuk szükség, de a diákoknak legalább van mire(kikre) célba dobniuk.
Azt hiszem most befejezem, mert annyi mindenről tudnék még írni, hogy az már egy következő poszt lesz.

 
 
139 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Edit Varga Írj meg kérlek !!
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet1 éve
Kriszta szösszenetei Köszönöm szépen! Nagyon inspiráltok. 
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Válasz1 éve