Bemutatkozás

  • 2016 0808 230119 004 3
  • 2016 0810 234533 062 2
  • 2016 0810 234339 056 2

Saját készítésű ékszerek

Az ásványok "beszélnek" hozzánk. Jó esetben segítenek arányosan a legtöbbet kihozni önmagunkból. Amikor ékszert készítek, azt rendszerint valakinek a számára készítem. Igyekszem harmóniát teremteni a személy alkata, pillanatnyi állapota, szándékai és a választott ásvány között. 

köszöntés

Kolumbiai buszok és taxik

Írta: Super User on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Bogotában is sárga taxik vannak. Nem tudom nálunk hogy van, de ott nem hagyhatják el a város területét. Rengeteg van belőlük, mert rajtuk kívül marad a busz tömegközlekedésre, és semmi más. Ugyebár egy kábé 12 milliós városról beszélünk. Nekünk itthon fogalmunk sincs arról, hogy mi az a közlekedési dugó. Ott a fél életüket autóban töltik az emberek. Nem véletlenül a világ egyik legszennyezettebb levegőjű városa, korlátozzák is a közlekedést időszakosan páros vagy páratlan rendszámra. Még ha rászámol is valaki több időt például egy tárgyalásra való utazásra, akkor is belefér a még 1-2 órás késés.

A várakozások enyhítésére tele van az út mozgó árusokkal. Van aki kávét, üdítőt, energiaitalt, csokikat árul, de gyakorlatilag bármibe bele lehet botlani. Talán csak ruhaneműt nem láttam, vagy nem jártam arra, ahol láthattam volna. Még másfél méteres plüssjátékok is voltak egy hosszabb szakaszon több tucatjával kirakva. 
A másik program, az útmenti szórakoztatás. Amíg áll a sor, addig zenészek, artisták, jelmezbe öltözött emberek, sötétedés után tűztáncosok szórakoztatják a jónépet, amiért persze kapnak pénz, elég sokszor. És vannak a csak koldulók.

A taxi a mi árainkhoz képest fillérekbe kerül. Egy félórás utazás után mindössze 1400 forintnak megfelelő pesot fizettem. Borravalót nem kérnek. Meglepően sok női taxist láttam.

A buszok között van a kötöttpályás, aminek fix megállói vannak, és a belső sávokat csak ők használhatják. Az halad. 
A többi busz elindul a pályaudvarról, az útvonal adott, de ott áll meg, ahol valaki fel akar szállni. Két ember tartozik a buszhoz. Az egyik a sofőr, a másik a kiabáló. Lóg a mozgó busz nyitott ajtajában, és üvöltözi a nagyvilágba a járat végcélját, és ha valaki int, akkor jelzi a sofőrnek, hogy álljon meg. Ő szedi össze az útiköltséget is. Jegyet nem ad. 
Bárhol leintheted a buszt, ahol meg tud állni, mégha fel is tartja a forgalmat. Kikerülik. Ugyanígy bárhol jelezhetsz, hogy le akarsz szállni. Persze vannak csomópontok, ahol van hivatalosan kijelölt megálló, de ott is lengetnie kell a karját annak, aki fel akar szállni, mert csakúgy nem áll meg a busz.

A távolsági járatok mindig túlzsúfoltak. Mivel nincs vonat sem személyszállításra, csak ez marad. Általában úgy van, hogy a busz közlekedik a főutakon, és a kisebb városok lehajtóinál megáll, onnan a helyi taxikkal tudod elérni a célod. Ezek a taxik szerintem még az őskorból megmaradt járgányok. Kábé 9 személyesek, a Barkas modernnek számítana mellettük. Olyan személyautó és kisbusz közötti méretkategóriák. Tolóajtósak, meg kell küzdened a beszállással, de sok jó ember kis helyen is szorong, a lényeg, hogy célt érj. Az ajtót, ha viszel bele egy kis káromkodási lendületet, lehet, hogy be is tudod csukni. Ha nem, majd a sofőr. Jó izmos emberek. Az autóban igyekszel nem nyúlni semmihez, mert bármi a kezedben maradhat. 
A bármi az én esetemben egyik alkalommal az ülés volt. Kiszálláskor, ami inkább tűnt egy kétségbeesett szabadulásnak, mint egy úrinő kecses távozásának, olybá tűnhetett, hogy szándékomban áll vinni az ülésemet is, pedig én csak megkapaszkodtam benne, hogy előbbre csússzak. Fölállni nem tudsz, négykézláb, fenéken csúszva hagyod el a járművet. Érdemes figyelni az őslakosokat, remek távozási technikáik vannak. 
Az autópályától a városig, ami tíz perc körüli menetidő, 300 forintnak megfelelő összeget kérnek, borravaló szintén nincs.

Halottam egy történetet. Egy magyar utazási társaság, akik Kolumbiába szerveznek utakat, járták a környéket autóval, mérték fel a terepet. Délelőtt elmentek egy néni mellett, aki az útszélen ült a motyóin. Amikor délután mentek visszafelé, még mindig ott ült. Megálltak, kérdezték, hogy tudnak-e segíteni. A néni mondta, hogy nem, buszra vár. És mikor jön? Azt nem tudja. És ha nem is jön? A néni teljesen nyugodtan válaszolt, hogy akkor majd holnap is kijön, vagy holnapután... egyszer biztosan fog jönni, mert szokott. 
Náluk ez természetes, nekem idegösszeomlás lenne.

Utazom kicsiny hazánkban, és már tudom értékelni azt a szervezettséget, ami nálunk van. Jó ez... nagyon jó. Amit meg autóban kell tölteni a nálunk lévő csúcsforgalomban, azt remekül ki lehet használni. Kedvenc zenéinket hallgatva feltöltődhetünk, elintézhető néhány telefon, természetesen kihangosítóval, bár itt még meg kell jegyeznem valamit. 
Kolumbiában bárki matathatja a telefonját vezetés közben. Nincsenek tiltások, korlátozások a használatukra. Ijesztő, ahogy vezetés közben chat-elnek, fészbukoznak, sms-eznek. Mindenki! Jellemzően mégsincs baleset belőle. A közel három hónap alatt egyetlen koccanást láttam csak, persze arról sem tudom, hogy mi okozta. 
Valahogy a káosz ellenére is nyugisabbak, az indulataikat levezetik dudálásban. Azt viszont nagyon nyomják......

 
 
381 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás