köszöntés

Kolumbia

Írta: Super User on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Kolumbia

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy eltölthetek ebben az egész más világban közel három hónapot. A családom nagyon aggódott értem, valahogy úgy képzelik ők is, mint sokan mások, hogy a drogkartelek háborúinak kereszttüzében kell itt élni. Én még egy drogbárót sem láttam, és lövések is csak ritkán hangzanak el, mondjuk amikor madarakat, vagy kóbor ebeget riogatnak a gazdák. Ugyanis itt minden háznál tartanak fegyvert. Akkora mordályok, hogy megtartani sem bírom. Ezek ellenére ez egy nagyon békés, vidám és színes ország, tele számomra furcsa szokatlanságokkal. Ezekről szeretnék mesélni egy kicsit.
Bogotától nem messze, egy San Fransisco nevű faluban lakom, illetve a falu külterületén lévő fincák egyikében. A finca kisebb birtokot, házat jelent. Narancsliget, kávébab ültetvény van körülöttünk. Nagyon szép vidék, a kilátás meg egyenesen pazar. 
Mivel elég magasan vagyunk, 1600-2600 méteren, a levegő oxigéntartalma lényegesen alacsonyabb, mint amihez mi vagyunk szokva. Ez fáradékonnyá, aluszékonnyá tesz. Olyan alacsony a szaturációm (88-94), hogy otthon már oxigénre kötnének. Idővel meg lehet szokni. Mire indulok haza, talán nekem is menni .
Az első meglepetés az volt számomra, hogy itt nincs melegvíz. Évi átlag 26 fok a hőmérséklet, a csapvíz inkább langyos, mint hideg, de azért mégis...kényelemhez szokott énem örömmel konstatálta, hogy szerencsére nálunk van vízmelegítő, ami konkrétan a zuhanyfej, és a rajta átfolyó vizet melegíti fel áram segítségével. Szerintem ez otthon ránézésre megbukna bármilyen engedélyeztetésnél. Én viszont örülök neki. Ami megint furcsa, hogy a mosógépeknek sincs vízmelegítő funkciójuk. Hideg vízzel működnek. Persze lehet kapni olyat, amelyik melegít, kábé másfél millió forintnak megfelelő összegért.
Rengeteg a terepjáró, a motor és a kerékpár. A terepjárók szükségességét az utak minősége kívánja meg. Gyakoriak itt a földmozgások. A főutak, autópályák rendben vannak, de az alárendelt utakon kész extrémsport közlekedni. A járdákon szintúgy. Itt nincs tereprendezés útburkolás előtt. Vagy megoldják ferdén, vagy lépcsőfokokat iktatnak be szintváltásnál. Ha nem nézel a lábad elé, ne csodálkozz, ha elharapod a nyelved. A motorok egyrészt azért népszerűek, mert itt nincs szezonja a motorozásnak, az egész év az, másrészt a közlekedés eléggé kaotikus. Hatalmas dugók tudnak lenni, a motor meg ugye kis helyen is átfér, hamarabb érsz célodhoz vele. A kerékpározás meg nemzeti sport. 
Bogota 10milliós város, mégsincs tömegközlekedés. Van egy zártpályás felszíni metrójuk, ami busz, sok busz, ők TransMileniónak hívják. Mindkét irányba van két-két sávjuk, a két belső, itt más nem közlekedhet. Az elválasztó padkákon pedig üvegkalitkák, amiket felüljárókon lehet megközelíteni, és ezekből lépnek be az utasok a buszokba. Van még taxi, és ennyi. Talán nincs is olyan család, ahol ne lenne autó. Épp ezért korlátozva van a közlekedés. Naponként váltva, vagy csak a páros, vagy csak a páratlan rendszámú autók közlekedhetnek.
Bogota minden, csak nem szép. Persze vannak csodás helyei, de összességében látványra nyomasztó. Viszont mégis van valami megkapó hangulata, olyan karneváli, amit a lakói visznek bele. Döbbenet, de itt boldogak és kedvesek az emberek. Attól még nem árt, ha vigyázol az értékeidre.
Az autópályán nem az van, hogy mehetsz 130-cal, hanem minden szakaszra ki van téve az engedélyezett sebességjelző tábla. Én eddig maximum 80-ast láttam, de inkább 50-est és 30-ast. Persze nem tartják be, de nem is büntetnek érte, szinte nincs is traffipax. Viszont ha bármilyen más szabályt szegsz és elkapnak, kiveszik alólad a járművet, és úgy mész tovább, ahogy akarsz. Majd nem kevés pénzért kiválthatod valamelyik telepen. Nem sokat szabálytalankodnak és meglepően kevés a baleset.
Személyszállító vonat nincs az országban. Van néhány teherszállító, de mivel itt nagyon olcsó az üzemanyag, kamionokkal fuvaroznak. 
Helyközi közlekedésre buszok vannak. Viszont nincsenek buszmegállók. Ott inted le a buszt, ahol akarod, és ott is szállhatsz le róla.
Az emberek alig cigarettáznak. Dohánytermékeket is csak kevés helyen lehet venni. Nincs rá igény. Mondjuk ilyen alacson oxigénszint mellett nem is csodálom.
A divat itt is divat. Színes, változatos, tetszetős, időnként meghökkentő. Amin nem tudok napirendre térni, a push up bugyik. Hatalmas szivacsbetétekkel van kibélelve, különböző méretekben, akár duplájára is növelheted optikailag a hátsódat és csípődet. Jaj! És megint jaj! Fel nem foghatom miért csinál valaki magának eltorzított alakot. Itt még a próbababáknak is giga popsijuk van. Pedig jobban belegondolva ez sem más, mint amit a push up melltartók adnak, de akkor is jaj! 
Amikor süt a nap, meleg van. Amikor viszont eltakarja egy felhő, percek alatt akár 15 fokot is hűl a levegő. Bogotában mindennapos, hogy egymás mellett megy valaki saruban, sortban és pólóban, meg valaki bundás bélelt csizmában, prémes kapucnis dzsekiben.
(Épp most lőttek hármat.)
Itt állandóan ünnepelnek. Hétvégeken biztosan, de hétközben sem ritka. Ezek mindig össznépi megmozdulások. Van kaja, pia, tánc, verekedés, versenyek, bikaviadalok, lovasbemutatók... szóval mindenki ott van és jól érzi magát.
Hatalmas társadalmi különbségek vannak itt. Egyik alkalommal meghívott egy arisztokrata hölgy a birtokára. Az maga a paradicsom! Buja, egzotikus, ötletes, mesebeli világ. Nagy birtok, nagy személyzettel. Én először azt hittem, hogy egy nagy család. Nem, Marion kivételével mindenki alkalmazott volt ott. Itt tisztelik és megbecsülik egymást az emberek, mindegy, hogy hány nulla különbség van a bankszámlájukon lévő összegek közt. Este Marion az összes nőtől puszival, és a férfiaktól öleléssel, vagy kézfogással búcsúzott.
Tegnapelőtt Bogotában elmentünk egy egyetem előtt. Rohamrendőrök álltak előtte sorfalat. Azt mondják, hogy sokat balhéznak a fiatalok, de az egyetemek olyan szuverenitással bírnak, hogy amíg a dékán nem ad rá engedélyt, nem tehetik be a lábukat a rendőrök az intézmény területére. Ritkán van rájuk szükség, de a diákoknak legalább van mire(kikre) célba dobniuk.
Azt hiszem most befejezem, mert annyi mindenről tudnék még írni, hogy az már egy következő poszt lesz.

 
 
139 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Edit Varga Írj meg kérlek !!
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
VálaszÜzenet1 éve
Kriszta szösszenetei Köszönöm szépen! Nagyon inspiráltok. 
1
Kezelés
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Válasz1 éve