köszöntés

Még mindig Kolumbia

Írta: Super User on . Beküldve: Útiélmények

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Kriszta szösszenetei frissítette az állapotát.

Kolumbia, ahogy itt nevezik Colombia Kolombuszról kapta a nevét, bár a fáma szerint sose járt itt. Ennek ismeretében még kevésbé értem, hogy miért u-sítottuk a nevében az egyik o-t. 
Nagy meglepetés volt számomra az itteni kaja és ízvilág. A gyümölcsök, zöldségek isteniek. Itt nem használnak vegyszereket (kivéve amikor a kormány szervezett támadást indít illegális kábítószer-ültetvények ellen), vagyis minden bio. Meg sem hámoznak szinte semmit, megmossák, darabolják, főzik, vagy fogyasztják. Az egyik kedvenc gyümölcsöm a lulo, egy tipikusan kolumbiai gyümölcs. Önmagában nem nagy az élvezeti értéke, mert nagyon savanyú, de az egyik legfinomabb üdítőital készíthető belőle. Elárulom a receptet, ha valakit érdekel. Kell hozzá egy érett, szép narancssárga lulo (kapható nálunk) alaposan megmosva, összevágva mindenestől. Egy fél lime (itt nem nagyon van citrom) szintén mosva, mindenestől darabolva. Fél liter vízzel jó alaposan össze kell turmixolni, és nem túl sűrű szűrőn átengedni. Ízlés szerint cukorral édesíteni, és behűtve élvezhető ez az finomság. 
A tejtermékek között nagyon sok a laktózmentes. Ez már eleve ad nekik egy kis édes ízt, de itt amúgy is minden édes. Még a kenyér is. A nálunk klasszikus értelemben vett kenyér itt nem kapható. Szerencsére Bogotában lehet pár helyen bagettet kapni. Toast kenyér van a boltokban, de az is édes. Itt kukoricából készült lepényt esznek helyette, ami úgy néz ki, mint egy jól átsütött tojáslepény. Szintén kissé édes. Viszont egyáltalán nem kapható tejföl és túró. Nálam meg alapvető táplálék a tejföl. Még lecsóhoz és paprikáskrumplihoz is eszem. De a legnagyobb bánatom, hogy nincs túrórudi. Hogy lehet nélküle élni? 
Az étrendem szerves része a papaya. Nem tudom, hogy nálunk kapható-e, én még csak aszalt változatával találkoztam. Olyan, mint egy jól átsült édes sütőtök, csak nagyon leves, szinte omlik a szádban. Óvatosan ajánlott fogyasztani, mert jó kis hasmenést tud okozni. Az itteni avokádó finom, de nagyon hizlal, ugyanúgy, mint a yucca, az is tömény szénhidrát. 
Főzeléket nem esznek, nekem a leveseik íztelenek, a húsokat viszont nagyon szeretem. A legnépszerűbb itt a marhahús (az nem a kedvencem, szájzárat kapok, mire elfogy egy szelet), majd a csirke és a disznóhús. Roston, grillen, faszénen, parázson sütik a húsokat, nagyon jól fűszerezve. Köretnek főleg sült banánt (a nálunk kapható banán nem alkalmas sütésre), héjában főtt krumplit, sült yuccát, avokádókrémet és különböző szószokat adnak. Rengeteg az útszéli kajálda. Ránézésre olyanok, mint a hétvégi telkek hulladékból tákolt sufnijai, ha bemész, lábujjhegyen jársz, és próbálsz minél kisebb felületen érintkezni bármivel. Ha az ANTSZ, vagy nem tudom épp mi van nálunk kiküldene egy ilyen helyre egy ellenőrt, az ott fakadna sírva, és kérné az azonnali nyugdíjaztatását. Pedig idővel rájössz, hogy tisztaság van, csak végtelenül szegényesen puritán minden. Az étel viszont nagyon finom. A településeken gyakoriak a hétvégi éttermek. Ez alatt egy kertes házat kell elképzelni, aminek az udvarát befedik és telerakják padokkal, és csak szombat, vasárnap van nyitva. Az udvaron van a konyha is, szabad tűzön sütnek. Azt mondják, hogy az itteni nők nem épp konyhatündérek, ezért hétvégeken szinte mindenki ilyen helyeken ebédel. Egy nagy tálon hozzák ki a darabolt különféle sülthúsokat a körettel, és mindenki csipeget belőle. Szó szerint, mert evőeszközt nem adnak, csak ha kérsz. De mi nem kérünk, mert a végén még azt hiszik, hogy nem vagyunk idevalósiak.  Persze le se tagadhatnánk, megnéznek az emberek, de nem tolakodóan, a gyerekek csodálkozva, a felnőttek egy kedves mosoly kíséretében. 
Egyik nap kitalálta a csapat, hogy egy olyan helyre menjünk enni, ahol van capybara. Azt mondták, hogy az egy rágcsálóféle, és itt igen népszerű ínyencség a húsa. Tudnak is egy helyet, ahol nagyon jól készítik. Én benne voltam, nincs ellenemre kipróbálni új dolgokat. Bár a nyulat nem szeretem, nekem édes a húsa, de azt is megeszem, ha nincs más. Irány capybarát enni. 
Az autópályán álltunk meg, de a túloldalt. Magyar szabályokhoz szokott lelkem kissé tiltakozott az átszaladgálás ellen, de itt ez nem tilos. Az útszéli étkezdékhez jár egy zászlós fiú is. Annyi a dolga, hogy lengeti a zászlót, amivel jelzi, hogy már, illetve még van készétel, kóstolóval kínál, valamint segít átkelni az úton. Én már hatszor átmentem volna, de fő a biztonság alapon megvárta amíg a horizontig autómentes lett az út. Lepusztult sufni, lábujjhegy, fél fenéken ülés és talán a legfinomabb hús, amit valaha ettem. Puha, tökéletesen fűszerezett, szinte szétolvad a szádban. Kicsit emlékeztetett a malacsültre, de jobb volt tőle. Kár, hogy elkövettem azt a hibát, hogy rákerestem a neten a capybarára, ami nem más, mint az emlősök osztályának, a rágcsálók rendjének, és ezen belül is a tengerimalac félék családjának tagja, a vízidisznó.  Kicsit megviselt ez az információ. Valahogy már nem szeretnék többet ilyet enni, olyan aranyos. Ugyan annak ismeretében, hogy Bambit is lelkifurdalás nélkül megeszem, ez számomra sem érthető. Köszönöm szépen, finom volt, de többet ilyet nem kérek!
Furcsa számomra, hogy itt nem kerek számokkal találkozom a kiszereléseknél. A tej 1,1 vagy 1,2 liter. A cola, 0,25- 0,35- 0,6- 1,2....3,1 liter, a clorox 3,8 liter, a papírtörlő 110 lapos.... és tucattal dolgoznak nem tízzel. Fontos! Kapni lehet itt (otthon még nem láttam, remélem van) olyan papírtörölközőt, ami mosható. Akár hússzor is használható. Imádom! Praktikus, gazdaságos, nem foszlik és cuki elefántok vannak rajta. 
Itt nagyon szeretik a limonádékat. Maracujával, mangóval, limeval, ízesítik. Tipikusa kolumbiai a csirimojóból és citromléből készült üdítő. A csitimojó, vagy másnéven fahéjalma leve nagyon édes, alkoholos ital is készíthető belőle erjesztéssel. Az étteremben kaptam egy üveg gyümölcslét, egy poharat félig citromlével, mondták, hogy töltsem rá a csirimojó levet, nagyon finom lesz. Az volt. A fejem meg ment össze, olyan savanyú is volt. Miután még négyszer töltöttem rá gyümölcslevet hígítás céljából, már tényleg nagyon ízlett.
Szeretnek inni, és tudnak is. A pálinkát viszont nem ismerik. Amúgy a boltok italospolcai kábé ugyanazt tartalmazzák, mint nálunk.
Az élelmiszereknél is sok közös márka van, de a tartalom teljesen más ízvilág. A miénk sokkal finomabb. Fűszereket nem sokat használnak, és lehet kapni konzervhalat nem olajban, nem szószban, hanem vízben. Mit mondjak, az sem a kedvencem.
Az édességek nagyon azok, de puncsmignon fan lévén nekem bejönnek. Bár itt főleg gabonacukrot használnak, aminek eleinte van valami zavaró, lisztes íze, és az ital is zavaros lesz tőle, de meg lehet szokni, és sokkal egészségesebb.
Izgalmas ízvilág, de a fene a finnyás ízlésemet, én maradnék a magyarosnál. 

 
 
93 embert ért el.
 
 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás