Ez nem az én napom volt
Kezdtem azzal, hogy a körúton felszálltam a villamosra. El voltam merülve a gondolataimban, a végállomásig mentem, tehettem a gondolkodást.
Arra riadok fel, hogy ...végállomás. Ez az, megérkeztem! Nézem...négy napja nem jártam erre, teljesen átépítették... vagy eltérítették a villamost...
Nem, ez a másik végállomása volt. Persze középről indultam, tehát a fél délutánt városnézéssel töltöttem.
Az feltűnt, mikor mondták, hogy Harminckettesek tere, el is gondolkoztam, hogy mi vagy ki az a harminkettes, de az nem tűnt fel, hogy nekem ott semmi keresnivalóm. Azt is hallottam, hogy pesti hídfő, de nem zavart, hogy Petőfi és nem Margit....
Végre becélozva a jó irányt megérkezem a szándékaim szerinti helyre, mennék vásárolni, de majdnem fennakadok az ajtón, mert a lendület visz, az ajtó meg makacs. De aztán rájöttem, hogy ez csak egy figyelmes gesztus volt részéről...
Már majdnem a lakásnál vagyok, amikor leszólít egy statikailag instabil, mérhetetlenül büdös (és nem ez volt a legnagyobb bajom) hajléktalan, és pénzt kér. Semmi gondom az ilyen helyzetekkel, ha tehetem adok a rászorulóknak. Egyszer Egerben a Kisdobó téri hídnál kifejezetten jót beszélgettem egy kerekesszékes, láb nélküli bácsival, amíg megettük a ketté felezett kiflimet.
Mondjuk a parkolóban zoknikat árulóknak nem szoktam adni pénzt. A forgatókönyv szinte mindig ugyanaz. Kezdődik a nagyságos asszonyom vagy valami hasonló megszólítással, majd ahogy nő a tiltakozásom, azzal együtt nő a titulusom is. Leszek drága doktorné, majd még tekintetes professzor asszony is. Egyszer arra is kíváncsi lennék, hova zuhanok vissza, amikor nem veszem meg a már ránézésre is szikrázó "pamut" portékát.
De most ha tehettem volna, sem adtam volna. Kifejezetten arrogáns és szemtelen volt a férfi. Nem volt nálam csak egy nagy címletű papírpénz, így nyugodtan mondhattam neki, hogy nincs nálam apró. Itthon megnéztem, 35 forint és 100 kolumbiai peso volt csak a tárcámban, és tuti, ha ezt odaadom neki, még anyámba is visszaküld, és születhetek újra.
Úgy megsértődött azon, hogy nem adok neki, hogy közölte velem, ha az egyetlen nő kennék a Földön, akkor sem kellenék neki.
Nem mondom, hogy én vagyok a legjobb nő a világon, biztos van, aki bottal sem piszkálna meg, de a Teremtő azért kegyes volt velem. Egész jó kombinációt kaptam.
Viszont ekkor lett széles jókedvem. 
Elképzeltem azt, ahogy már csak ketten vagyunk itt a Földön, de sajna kihal az emberiség, mert nem érem utol...... 
Pedig milyen kár lenne azokért a remek génekért....