Kérdések
Mindenkinek vannak "kedvenc" kérdései, amitől legszívesebben vakarná a falat vagy magát, de leginkább a kérdező arcát. Ezeket nem lehet kivédeni, de egy jól megfogalmazott válasszal komoly csapást mérhetünk a tudakozódó félre.
Mindenki kedvence a vonalas telefonon feltett kérdés:
-Szia! Otthon vagy?
Ez nagyon könnyű. A válasz: -Nem!
Itt van időd elszívni egy cigit, amíg földolgozzák, és jön a következő:
- Akkor hogyan beszélünk?
Hát ez az!!! 
Minden nő hasra hízik. Ha felszedünk két kilót, abból három biztos, hogy a hasunkra megy. (Kivéve a kisebbik húgomnak, mert amikor leszokott a cigiről, és kúsztak rá a plusz kilók, a hasára még akkor sem. Egy gramm se. Sőt, állítom, még be is horpadt neki. Szerintem a gyereket is a hátán fogja kihordani.) Nagy "kedvencünk" nekünk nőknek, amikor ilyenkor nekünk szegezik a kérdést, hogy:
- Csak nem...? Végre! Terhes vagy?
Vagy elkezdel szabadkozni, és még kínosan is érzed magad, vagy gyors ellencsapást mérsz:
- Tényleg?!? Terhes vagyok? Jaj de jó! Honnan tudod? Látsz valamit rajtam, ami arra utal? Jaj de örülök! Végre!!!
Soha többet nem fogja neked feltenni ezt a kérdést, amikor már elkezdődnek a tolófájásaid, még akkor se.
Szintén telefonos kedvenc az: "Alszol?" Csak kezdj el horkolni, előbb-utóbb bontja a vonalat a hívó fél.
Az én személyes kedvencem az volt, amit bárhol, bármikor megkaptunk. Eredeteileg három gyereket terveztünk. Az élet úgy hozta, hogy egy lányunk született. Soha nem mulasztották el nekünk szegezni:
- Nem akartok másikat?
Mi csendesen, szerényen mindig csak azt válaszoltuk:
- Nem. Már úgy megszoktuk. Meg különben is, szép, okos, aranyos...rizikós lenne másikra cserélni. Ki tudja milyet kapnánk helyette...
♡♡♡