Nem mondom, hogy ekkora havat még nem láttam, ahhoz már túl öreg vagyok, de nem sokszor. Valami csodaszép most a falu. Mint egy idilli képeslap.
Reggel arra ébredtünk, hogy teljesen be vagyunk havazva. Még a bejárat melletti tuják is meghajlottak az időjárás előtt. Szinte földig értek az ágaik. Csoda, hogy ekkora súly alatt nem töredeztek le. Mondjuk ezzel a járdánkat is közlekedésre képtelenné tették, teljesen befedték. Eltartott egy darabig, amíg ki tudtuk szabadítani magunkat.

Miután az autónkat is sikerült kiásni a hó fogságából a szomszédok hathatós segítségével, a volt férjemmel megcéloztuk Egert.
Kicsit aggódtunk, mert tegnap konkrétan megállt a város. Estére már akkora volt a hó, alatta jéggel, hogy a tömegközlekedés is megszűnt. Mindenhol elakadt üres buszokat lehetett látni az utakon. A mai hírek már arról szóltak, hogy néhány járat közlekedik, de nem a menetrend szerint, és nem az útvonalán. Vagyis aki buszra száll, oda megy, ahova viszik. Ne válogasson, örüljön, hogy jut valahova. 
A reklamációt meg Holle anyónak küldje, aki úgy tűnik, hogy beállt sztahanovistának.

Azzal nem számoltunk, hogy a tesconál nekünk kell kiásni a parkolót. Első nekifutásra beálltunk, és érezhető volt, ahogy süllyed a kocsi a tömörödő hótól. Fönnakadtunk. Ott is rögtön kaptunk segítséget. Egy férfi azonnal előkapott a csomagtartójából egy hólapátot (micsoda felkészültség, zseniális!), és kikotorta a kerekek útjából a nagyja havat, majd én beültem a kocsiba, adtam a gázt, a férjem és még két férfi pedig letolták a hókupacról az autót. Egész könnyen ment, miután sebességbe tettem a váltót... Onnantól rutinosan vadásztunk a már tisztított parkolóhelyekre. 
Autó biztonságban, mi pedig be a boltba.

Még Kolumbiában vettem egy gyönyörű bőrcsizmát. Kényelmes, vagány és elegáns egyben, és az ára is rendkívül kedvező volt. Viszont látszik, hogy ott nincs hó, mert úgy csúszik, hogy már az első lépésnél majdnem megcsináltam, életemben először, a francia spárgát. Egy élmény benne közlekedni havon. Gyakorlatilag korcsolyát vettem. Mire lennék képes vele jégen....!

A bolt halmozottan üres volt. Vásárló is alig, de áru is csak szelektíven. Egész polcok álltak teljes üresen. Azt még értem, hogy az alapvető élelmiszerek hiányoznak, de ki a fene vásárolta fel az összes intimbetétet? 
Ez addig foglalkoztatott, amíg rájöttem, hogy biztos jó csúszkálódás ellen. Rá is van írva. "A ragasztócsíkoknak köszönhetően nem csúszik el." Eddig azt hittem, hogy a betét a helyéről, de lehet, hogy én. Fölragasztjuk a cipőtalpra, a szárnyakat oldalt rásimítjuk, és már indulhatunk is jégen járni. Azzal meg, hogy megszívja magát vízzel, növünk pár centit is, és vízágy után a víztalpat is élvezhetjük.
Ha kipróbáltam, majd megírom. Csak először vennem kell valahol...

Még el kell mesélnem, hogy meglepően kellemes tapasztalatom volt. Óriási káosz körülöttünk a rengeteg hó miatt. Az emberek mégis vidámak, segítőkészek, szinte feldobottak. Segítenek egymás autóját kiszabadítani, áttolni a másik bevásárlókocsiját a hókupacon, kipattan egy autós a kocsijából, kiveszi egy idős néni kezéből a hólapátit, hogy ne ő szenvedjen a járdatakarítással....
Nagyon jó volt látni és érezni ezt az összetartást. Jó lenne nem csak a bajban átélni...

Éljen a hó! Bár eshetne szelektíven....