köszöntés
Spontán hajszáradás
Tegnap hajat mostam. Szoktam máskor is, ez nem újság. Viszont, mivel ott ragadtam a tévé előtt az esti filmnél, a hajszárítás elmaradt. Tudtam, hogy meg fogom bánni, de jó volt a film.... és az én finnyás ízlésemhez mérten ezt ki kellett használni.
Reggel, amikor belenéztem a tükörbe, azonal Petőfit idéztem:
"... az őrült, ki letépte láncát..."
Einstein és Faludy sehol sem lettek volna hozzám képest. A boglya a fejemen először egy fésűt ejtett túszúl, majd utána egy hajgumit is. Reménytelen küzdelem volt megzabolázni.
Mielőtt terhes lettem, rengeteg, vastagszálú, szögegyenes hajam volt. Szülés után maradt a rengeteg és a vastagszálú, de teljesen megváltozott a szerkezete. Hajmosás után cuki loknijaim vannak, de ha alszom rá egyet, vagy megfésülködök, úgy nézek ki, mint aki randizott a 220-szal. Ez tart 2-3 napig, majd megszelidül, és a következő hajmosásig egész humanoid fejem van.
De nem ma. Mivel nem találtam egyetlen hajgumit sem, ami kétszer körbeérné a hajam, tekerés nélkül meg lecsúsznak, maradt a naturalista valóság.
Az emberek tiszteletteljes távolságtartással viszonyulnak hozzám. A buszon is csak én ülök a dupla ülésen, illetve csak én és a hajam, pedig szoktam figyelni, hogy amikor elfogynak a dupla üres ülések, tuti, hogy az első háromban vagyok, aki mellé leülnek.
Nem fogok fotót felrakni! Nincs az az Isten, hogy ezt még meg is örökítsem. Már így is beleégett a kép a retinámba.
Mostantól ez az önvédelmi fegyverem:
Van hajam, és nem félek használni...!!!