köszöntés
A kicsit erős kávé
A lányunk pár éve egy kéthetes, iskolai szervezésű kastélytúrán vett részt Angliában. Könyvtártúrára nem engedtük volna el, akkor soha többé nem láttuk volna, csak ha meglátogatjuk. Innen még volt esély, hogy hazatér. Meg is érkezett, tele élményekkel és nagy adag ajándék teával és kávéval.
Másnap reggel le is főztünk az egyikből egy dupla adagot. Nagyon erős, füstös, fekete, izgalmas aromájú, olyan igazi húúúú kávé volt. Én csak egy kis adagból csináltam magamnak lattét, a lányunk alig fél adagot kért, a többit az apja itta meg.
Reggeli után megterveztük a napot. Én úgy gondoltam, hogy nálam megvan a lendület az őszi nagytakarításhoz( július közepén jártunk), de beterveztem még mellé a karácsonyit és a húsvétit is.
A lányunkért jöttek a barátai, készültek be a városba bóklászni. Mondtam nekik, hogy lépést úgysem fognak tudni tartani vele, legalább próbálják szemmel tartani őt, és mutattam nekik, amint épp csíkot húz a szobája felé.
Az apja fogott egy ásót, azt mondta, hogy kiritkítja az elburjánzott olajbokrot, de én biztosra vettem, hogy estére lesz saját alagutunk Kínába.
Hiperaktív család voltunk aznap. 